Napkorong

Figyelve az eget, gondolatom csak nem hagy békén
Ez az élet egy legyőzött repülés.
Mint csokorban fogva virágkelyhek
Szirmai hullanak, ilyen az élet is...be kevés.

S visszatérve az éghez... egy üveg edény
Fordítva lefele
Alatta zárkákkal telve
Gondolkodó, elmélettel átitatott elme.

És ne ítéljünk senkit soha
Csak álljál és próbáld megérteni
Lehet, mostan részeg vagyok
De, ha békét akarsz... a világ fájdalmát próbáld megérteni.

S a nyugati szél ő lesz, mely a virágot szárisztja
Hol nem oly rég még a Csalogány dalolt
Azért nem kell siratni, mert a virág ujjá nő
Mi pedig, az örök álmokban alszunk.

Akkor sem jutalmunk nem fog jönni
Higgyél oly dolgokban, melyeket soha el nem ér
Mintha a nagy könyvben lenne írva
A szél felejteti lapzását, mert mindent elfújt a szél.

Ezért mondom mindig
Sárga kehelyből, liliomból igyad hát a bort
Mosolygó szerelmednek kigyúlt ajkát csókold
Mert holnap a szél lehet, poroddal forog.

Ó, azért ne légy bús a világ igaztalansága miatt
Ma eszedben ne jusson a holtak élete
Egy fiatal lány borban füröszt téged
Mosolyát ne engedd hogy a szél elvigye.

S ha érinteni akarod az estnek fenséges magányát
Magasban csillagok, akkor feledkezz mindenről
Egy könnycsepp fájdalma le ne essen
Arcod izma meg se moccanjon, mint a kő.

Inkább legyek részeg, mert akkor boldog vagyok
Vörösbor arca angyali báj
Hányan meghalunk gondolva:A világ végtelen
Ha nem leszek, kit érdekel már.

Azért a szívem fájni fog
Átmenet a földi lét
Levetem sárnak ruháját
Így leszek tiszta, égben való kép.

S a bort azért iszom
Hogy ne vétkezzek én
Nem azért hogy kitiltsanak égből
Hanem hogy lélegezzek csöppet, meritsek a földi szépségből.

Oly megaláztató feltételeket szabnak az emberre
Csak a borban feloldhatom őket
Megváltás lesz nekünk
Elválasztják testtől lelkünket.

A rosszaknak, jóknak titkomat el nem mondom
Gyenge lesz alanyban
Felfedni senkinek nem fogom...
Hát maradjon titkos a létünk, gondolatban.