Esőverte fenyőfák tövében
Mozgunk fáradt-halkan, tétován,
S a szép emlékek lehelet-ködében
Még ott bolyong az elmúlt délután.
Szemed féltőn pihen meg szememben,
Ontja tüzét, villog rám, vigyáz,
Jólesik pihennem Tekintetedben,
Mert az ösztönöd sohasem hibáz.
Halk szavú drága Anikóm! Virágom!
A szemem tompa, kezem tétova,
Álmok peremén tántorgok tova,
Te örök Éva, Te Édesanya!
A testem ernyed, csukódik a pillám,
S Te cikázol a lelkemben, Te villám!
heaven - március 27 2009 06:54:42
Kedves Laci!
Csodálatra méltó ez a sok szeretet, ami belőled jön.
Torma Zsuzsanna - március 27 2009 08:40:01
Kedves Laci!
Csodálatos ez a szonetted is. Látom, már elég régen íródott!
S remélem, Anikód még melletted él és ovlassa ezeket a szép sorokat!
