Látod újra a régi álomkat
ne gondolj rá!
Küldd fel a hegytetőre.
Ha őszi sóhajok ölelésében
ringatózik tested.
Ne gondolj rá.
Küldd fel a sóhajokat a hegytetőre!
Ha látod újra a régi álmokat
ne gondolj rá!
Ha emlékeid vizén kerülsz örvénybe,
Küldd fel az örvényt a hegytetőre!
Ha látod újta a régi álmokat
ne gondolj rá!
Ha a szavak sutogásának tengerén
a vágyott szerelem gyümölcsét nem kaphatod meg
s megremegsz.
Küldd fel remegésed a hegytetőre!
Ha látod újra a régi álmokat
ne gondolj rá!
Ha látod újra a régi álmokat
ne gondolj rá!!!
Ha sírásod simogatást remél
s porrázuzott múltad izlelni
akarod.
Küldd fel sírásod a hegytetőre!
Ha látod újra a régi álmokat
ne gondolj rá!
Ha a volt átkának súlya alatt összeroppansz
Állj fel!Nézz az átok mögé!
Küldd fel összeroppanásod a hegytetőre!
Ha látod újra a régi álmokat
ne gondolj rá!
Ha fájdalmad kék foltjaira
lelkednek vére csúrran.
Küldd fel a kék foltokat a hegytetőre.
Ha látod újra a régi álmokat
ne gondolj rá!
Ha megérint a múlt,remegve
ordít félelmet.
Küldd fel félelmed a hegytetőre!
Ha látod újra a régi álmokat
ne gondolj rá!
Fent vagyok a hegytetőn
.
.
.
Ha látod újra............
Peszmegne Baricz Agnes - március 23 2009 21:50:48
Kedves Csaba!
Különleges, izgalmas, élményszerű megoldást alkalmazol versed felépítésében. Játékos és egyben drámai.
Nagyon tetszett. Látom, lesz folytatás. Én hallani is szeretném! Mit szólsz hozzá?
majus - március 23 2009 22:48:25
Kedves Csaba!
Nagyon tetszett írásod. Felépítése nagyon érdekes, történet talán szomorú,tudom humor amit érzek segít,megtaláld a levezető utat.
Üdv.:majus
gufi - március 24 2009 09:17:50
Kedves Csaba!
Miután már mindent felküldtél a hegytetőre,
már csak akkor vetted észre, hogy te magad is fent vagy.
De eljön a pillanat, mikor ide lent összerakod magad.
ödv:gufi
