|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Végtelenbe nyúló erd? közepén,
T?z ég, lángja vörösre festi a fákat,
Földön ülve a tüzet bámulom én,
Hátam mutatom a sárga holdsugárnak.
Csend ül a tájon, csak a t?z ropogtatja
Izzó láng fogával a belé vetett ágat,
Füst kavarog, lassan ködként elborítva
A tisztás szélén álló bokrokat s fákat.
Majd hosszú lángnyelvét behúzva a t?z
Izzó parázzsá csendesül, s én felállok,
Nyakamba borul egy apró termet? f?z,
De bontom ölelését, várnak a hasábok.
Meztelen talppal lépek a vörösl? parázsba,
A hold kerek arcát riadtan felh?kbe rejti,
Könnyem ragyog behunyt szemem sarkába,
Majd arcomon legurul, s álam a t?zbe ejti.
T?zön járok, testem egy hatalmas fájdalom
Éget húsom illata a füsttel násztáncot jár,
Csak megyek körbe-körbe nincs irgalom,
Imám mormolom, s érzem, odaát valaki vár. |
|
|
- augusztus 13 2007 06:25:55
Amilyen szép a versed, annyira szomorú a cselekedet, ami megfogant magányos lelkedben.Hiszen annyiféle út létezik csak választani kell. |
- augusztus 13 2007 12:47:05
Egy kicsit másra számítottam. Nagyon szép leírással nyitottál, a t?zön járás eléggé meglepett. De, miért olyan szomorkás a zárlat?
Maryam |
- augusztus 13 2007 21:53:51
Sziasztok!
Nagyon köszönöm!
Janus
Ez is egy régebbi versem, most vigyorgós vagyok |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
