Volt egyszer egy ló, ki egészséges vagyon,
Mégis beteg volt ő, panaszkodott nagyon:
„Prüszkölök, de szörnyen. Biztosan megfáztam.
Nem is csoda, hiszen szőrtelen a hátam.”
Ilyen és efféle badarságot beszélt,
S az állatorvosra várt, miközben henyélt.
Egyszer látta urát, amint lótott-futott,
S egy újabb bolondság eszébe jutott.
„Úgy látszik a gazdám sokat tesz meg értem.
Egyre csak töprengek, sehogy sem értem.
Nyílván szeret engem, ezért tesz most sokat,
Ezért is tart engem, mint egyetlen lovat.
De most jobban etet, több abrakot kapok…
Te jó ég! Hát persze: holnapra meghalok!”
Ez volt a buta ló feltételezése,
De nem élte meg ez lett a szerencséje.
