Napkorong

A mennyben járok nesztelenül,
Fényben fürdök meztelenül,
Ahogy a jó Isten hagyja,
Úgy mosolygok fenn a Napba.
Minden álom olyan csodás,
Nincs Idő és nincs Valóság,
Csak a boldog meleg érzés,
Örökké egy lágy lebegés.

Nagy a zaj a nagy tömegben,
Osszák az észt a nagy melegben.
Ember tapos egy másikat,
Mert hát annak többet adtak.
Lent vagyunk a valóságban,
Nagy hajszában, pénzhiányban,
Kapkodjuk a mély levegőt,
Tépnek, zúznak – nincs már erőnk.
Ember az ember húsába tép,
Gyilkos hajsza, fejetlenség.
Nyomorult az istenadta,
Az emberséget megtagadja,
Elmegy egyik a másik mellett,
Segítségül rúg rajta egyet,
Szembe köpi, letiporja,
Mert hát az az ember társa.
Kínozza, majd meggyilkolja,
Mint egy kutyát, elkaparja.
Így élik a napjaikat
Káinok és Ábelek,
Szégyellem, hogy ember vagyok,
Még a testem is remeg.

Szellő lebbenti meg a hajamat,
A nyugalom szele az.
Átölel és simogat,
Az angyalok ringatnak
.
Zöld hegyeknek oldalában
Sétálgatok egymagamban.
Isten simogatja lelkemet,
Szeretni akarom a Földemet.
Nincsen semmi furcsa benne:
Gyönyörű és végtelen,
Hallom az élet énekét,
Itt él bennem, az énemben.

2009. 01. 09.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - február 06 2009 08:43:25
Kedves ese23!

Aktuális - sajnos - versed modnanivalója.
Versed eleje és vége - mind keret - átöleli a mondanivalót, amiről az a véleményem, hogy jó lenne, ha nem volna igaz.
A versed végén írtakkal teljesen azonosulni tudok, és elvetem és megvetem a versed közepén írt "valóságot".

"Zöld hegyeknek oldalában
Sétálgatok egymagamban.
Isten simogatja lelkemet,
Szeretni akarom a Földemet.
Nincsen semmi furcsa benne:
Gyönyörű és végtelen,
Hallom az élet énekét,
Itt él bennem, az énemben."

Üdv.: Torma Zsuzsanna

maximum - február 06 2009 14:53:12
Szépek a soraid, a költői képek! Gratulálok! üdvözlettel: maximum

gufi - február 06 2009 16:15:07
Kedves Ese!
Nagy igasságot írtál! Az emberre rászakadt a tömény valóság.
És valóban kész megnyugvás a természet lágy ölén a kikapcsolódás.Nagyon tetszett versed.

üdv:gufi