Napkorong

Nyár volt,forró augusztusi nyár,
Ami akkor történt,még ma is nagyon fáj.
Elment egy barátom,örökre távozott,
Hátrahagyva mindazt,amir?l álmodott.
Nem ?rajta múlott hogy el kellett menni,
Bár szerette volna nem tudott mit tenni.
Mert ha menni kell,hiába már minden,
Hiába kérleljük,halasztás már nincsen.
Csak múlt van,s nincsen már jöv?,
Még akkor sem,ha EMBER volt mint ?.
Mert ? ember volt,ember a javából,
Magasra nött ? a szegény sorsából.
S amikor már talán pihenhetett volna,
A sors a számára a legrosszabbat hozta.
...A szertartás végén elindult a menet,
Nyugodjál békében,ezt kivánom NEKED:

2007.08.08.
TJ:

Hozzászólások

denes - augusztus 09 2007 05:48:31
Szépen elbúcsúztál barátodtól lélekben is, ez az írás emlékeztet majd rá és arra, hogy az élet csak nagy összefüggésében folytonos, amúgy tele van emberi tragédiák sorával.Egy volt az övé is.

Henkee - augusztus 09 2007 12:56:08
Nagyon szép,ahogy elbúcsúztál t?le,ha itt az id?,nincs mit tenni,de sosem szabad úgy gondolni rá,hogy milyen rossz,csak azt kell gondolni,hogy neki már semmi sem fáj...tuom,ez elcsépelt mondás,de igaz...
És így ismeretlenül is Nyugalmas békét kívánok neki.

krisztina - augusztus 09 2007 21:23:45
Lelkemb?l egy gyertyát gyújtok lelkéért

Nagyon szép, és mély tisztelet övezte verssel búcsúztál el a barátodtól.Sajnálom

Krisztina

Torma Zsuzsanna - január 09 2008 10:36:55
Nagyon szép ez a versed is!
Azt hiszem, mindannyiunk így érez örökre elveszített családtagjai, ismer?sei, szerettei iránt. Míg életében nem is tudjuk, mennyire fog hiányozni egyszer.
Üdv. Torma Zsuzsanna