|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
CCCVII. szonett
Nem sír csak áll dermedten, mint egy szobor,
Kezeit tördeli az öntudatlan messziség;
(Nyitott ablakon az ajtóig, huzat fintorog),
Hogy betévedt e helyre, megbánta rég!
- Halkan, kimérten mond, - halál beálltát,
- Négy óra ötvenkilenc perc, - és vége!
Hallom a sípszó hátborzongatását,
Megint véget ért egy nyomorult élet.
Még mindig itt fekszik, s csak sápad,
Halála nyugalmat simít arcán, -
Halvány mosolyt, s végtelen vágyat áraszt...
- Már nem telik az idő, majd talán
Egyszer találkozunk, s megérint árnya, -
E Másvilág valamely hajnalán!
20090204
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva! |
|
|
- február 06 2009 13:23:16
Kedves Louis!
Irígylem ahogy szonettjeidet megfogalmazod,
a kép elémtárul,végigfut rajtam a borzongás,és ....
Nagyon szépek.
üdvözlettel:gufi |
- február 06 2009 18:12:05
Lajos!
Meghalasztottad az időt!
Szeretettel Joli |
- február 06 2009 18:36:46
Köszönöm, Gufi! - (vagy Albert)!
Rajtam már hosszú (év...- ek) óta fut át a borzongás!
Köszönöm: Louis |
- február 06 2009 18:39:15
Szia, kedves Joli!
Meghalt a kezeim közt!
Hiába élesztgettem...
Szeretettel: Lajos
ui.: tényleg van egy óra nálunk, ami megállt négy óra ötvenkilenc percnél, ... - már hosszú évek óta! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 16. szerda,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
