Szép nyári este, ha ránk mosolyog,
Zsongva dalolnak a lombkoronák.
Elülnek a csendben a röpke zajok,
Álmot vigyáznak a mandulafák.
Elmúlt napok árnyai foszlanak el,
Tűnnek a semmibe hangtalanul,
Lét, s szerelem üde fénye tüzel,
Eperszínű ajkadon rózsa virul.
Kis feleségem a hópuha ágyon,
Alkonyi órán, ha pezsdül a vér,
Nagy szemeidben a sorsomat látom,
Isteni lelked a lelkemig ér.
Kedves, ezerszer szent a neved,
Oltalmazóm vagy és én a tied!
gufi - január 29 2009 19:26:34
Kedves Inpeters!
Te egy nagyon boldog ember vagy.
Vigyázz a párodra és ő is terád.
üdvözlettel : gufi
lnpeters - január 29 2009 19:50:57
Köszönöm szépen - vigyázunk!
loretta - január 29 2009 21:12:19
Kedves Inpeters! Remélem, a téli esték is ugyanilyen szépek! Gratulálok a boldogságodhoz és a versedhez is!
gondola - január 30 2009 21:33:58
Szia Inpeters!
Nagyon szép képekkel, különleges hasonlatokkal tetted elénk e bensőséges írásod. Rögtön ráérzünk a ritmusra is, szóval nagyon-nagyon rendben van ez a kis szonett!
Szeretettel
