Fájdalmak
húrja
zsong,
mikor
a
képzelet
szárnyal
lüktetõ
ereimben.
Vérzõ
szívem
akar,
keresi
az
alkalmat.
Találó
fények,
megfejthetetlen
tények,
ragadnak.
Próbálni
kell,
szerencse
áldása
benned
van.
Hiába
mész,
utolérlek,
nekem
teremtettek.
Árnyékod
vagyok,
mely
el
nem
hagy.
marica - január 22 2009 14:49:49
Kedves Maximum!
Nagyon tetszik a versed! Formailag és tartalmilag egyaránt. Remélem megéri a kitartás!
Szeretettel: marica
gufi - január 22 2009 14:58:58
A vers alakzata, igazi felkiálto jel a versed végére.
Nagyon tetszika versed.
üdv : gufi
maximum - január 22 2009 19:39:38
Nagyon szépen köszönöm kedves Marica és Gufi!
