Hisz engem a fájdalom szült:
Hazugság gyümölcse lettem,
Sárba dobtak, ha szerettem,
S lám, csak én sírok felettem.
Lettem félelmek gyermeke,
Kit megtagad szerelmese.
Életlángom hamu-fedte parázs,
Fekete arcomon a mosolygás.
Minden sejtem megnyugvásért sikolt,
Feledjetek úgy, mint ki sose volt.
Kézen fognak mégis angyalszárnyú erõk,
Csak súgná meg célját bennem a teremtõ...
sziszifusz - január 18 2009 06:21:07
Nagyszerûen megírtad érzéseidet.
Sziszifusz
papucs - január 18 2009 09:02:49
A szerelem semmi, egy adalék.....mégis központba tudtad rakni, amiért dicséret jár. Ha csak egy papucstól is aki valaha "fájdalmas" dagy63 volt, de DICSÉRET!!!
reitinger jolan - január 18 2009 09:04:39
Súgja, halld meg.
" Én nem kívántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott." Pilinszky János
Szeretettel Joli
Teardrop - január 18 2009 19:12:59
Köszönöm mindenkinek!
Berenike - január 19 2009 17:43:56
Gyönyörû sorok...csak gratulálni tudok
mégis központba tudtad rakni, amiért dicséret jár. Ha csak egy papucstól is aki valaha "fájdalmas" dagy63 volt, de DICSÉRET!!!
