Mama...
Miért adott az isten könnyeket?
Miért, hogy mindig nevetni nem lehet?
Miért kúszik felh? alá a nap?
Miért múlik el a pillanat?
Mit?l sajoghat az emberek lelke?
Mi az, ami apának is rosszul esne?
Miért mennek el reggel a csillagok?
Miért nem tudom, hogy én ki vagyok?
Mikor megnövök én is csak szenvedek?
Mama!Ugye más szolgája nem leszek?
Mama!Miért sír ?sszel az éjszaka?
S Miért szárad fel a hajnal harmata?
Mama!Ki tudja a választ, ha te sem tudod?
Ki mondja meg azt, amit én sem tudok?
Honnan tudom merre kell majd mennem?
Honnan tudom nem fáj e a lelkem?
Gyermekem...
Ezernyi kérdésedre egyetlen csak a felelet,
Hunyd le a szemed, s a szíved majd elvezet.
Emlékezz erre akkor is kedvesem,
ha már nem leszek veled, drága gyermekem....
denes - augusztus 06 2007 05:06:56
Annyira szép ez a gyermeki érdekl?dés, meghatóak a kérdések és a reá adott egyszer?, tiszta válasz. Nagyon tetszett.
Ariadne - augusztus 06 2007 08:59:26
Nagyon tetszett a versed!
Úgy érzem téged, valóban szíved vezet!
Maryam - augusztus 06 2007 22:03:38
Mennyi kérdés, és sehol a válasz. Azért, mert mindez bennünk van, csak sok id?, mire rájövünk. Az utolsó versszak tetszik a legjobban.
