Hidegen és csapzottam
ülök saját álmaimban
Azokban, melyekb?l a sors még egyet sem teljesített
S rám mindig csak pakolta az új terhet.
Én eddig mindig hiába kerestem
Választ kérdéseimre sosem leltem.
A nagy világba tekintettem eddig
Reméltem, hogy sorsom majd ott kirajzolódik.
sok id? telt el, mire rájöttem : a világ nem segít
S fejem mindig csak új gondokkal volt teli,
miket a világ súlya pakolt rám
De rájöttem, hogy nem ez az én f? problémám.
Ahhoz, hogy megértsem mi a dolgom
El?ször mélyen magamba kell látnom.
Rájönnöm, hogy én magam vagyok a csoda
S nem a többi ember gondja.
Én már megleltem, mit más talán sosem
Magamra találtam, így megnyugodhatott lelkem.
S mikor már biztosan tudom, ki vagyok,
A Világra szemeim csak akkor nyithatom
Ha ezt megértené mindenki, ki e Földön él,
A világ szebb hely lenne, újraéledne a remény.
mullerildiko - augusztus 05 2007 17:36:32
El?ször magunkkal kell kibékülnünk és szembe kell néznünk a sorsunkkal De ebbe sokat segíthet ha odafigyelsz mások sorsára is. Szia :Ildi
