Elképzeltelek már százszor és ezerszer
Hogy csodálatos szexpartnerem leszel
Izgató, gyönyörû s kívánatos testeddel
Engem, majd nagyon boldoggá teszel
Elképzeltelek már százszor és ezerszer
Amint ölelésre tárt karokkal jössz felém
És megtörtént velem már nem egyszer
Hogy látva téged elhagyott a józanész
Megfogadtam már százszor és ezerszer
Hogy amint az utcán szembejössz felém
Megszólítlak s elmondom néked egyszer
Milyen olthatatlan vággyal szeretlek én
Elmondhattam volna százszos és ezerszer
De mégsem, soha egyszer sem tettem én
Meglátva õt, hû társad, becsületes férjed
Vele két szépséges gyönyörû gyermekét
szoszircsi - december 27 2008 13:46:03
[b]Huhh, érdekes témát ölel fel a versed...a szenvedélyes érzelmeknél, csak a bizonytalan-tétovaság erõsebb...
Tipikus esete annak...amikor az ember, mint egy "tûzoltó"....próbálja, próbálgatja eszével, értelmével eloltani azt a belsõ tüzet...ami szerintem õrült belsõ harcot eredményez...a reménytelen vágyakozás, várakozás szinte felõröl...és a két utolsó sor??..szinte lehuppanunk a valóság, a józanság talajára...
Úgy tûnik...az ész gyõzedelmeskedik...az érzelmek felett......nálad.../nálam nem ez történt.../
Tetszett a versed õszinte, tépelõdõ hangvétele
Szeretettel[/b]
szí.
Torma Zsuzsanna - december 30 2008 10:59:42
Nagyszerû a versed, jók a rímek és a régi szép emlékek visszaidézésére ihleti az olvasót, engem is!
Most a "Kislány a zongoránál" c. dal jutott eszembe, abból is ez a részlet: "....kócos fejû srácot vezetett, rám nézett, és gyorsan elsietett.." Koós János énekelte.
Így jönnek velünk szembe a régi szép emlékek...néha még az utcán is...
