Szívem mélyén könnycseppek
alkotnak tavat
s fuldokolnak a ki nem
mondott szavak
gondolatok keresnek
benne menedéket
melyek összetörve
szenvedtek vereséget..
nem gyõztem, tudom
de fáj kimondanom
hallgatok, mert igaz
hogy nincs már több vigasz
s elfutnék, de nem tudok
utolérnek a mondatok,
miket nem mondtam ki,
mert nem lehet, s most
könnyekbe fojtják a szívemet.
Torma Zsuzsanna - december 17 2008 12:22:59
Nagyon szép a versed, kedves Erimo!
Különösen az eleje tetszik!
"Szívem mélyén könnycseppek
alkotnak tavat
s fuldokolnak a ki nem
mondott szavak
gondolatok keresnek
benne menedéket
melyek összetörve
szenvedtek vereséget."
Majd a vers második felében kifejted az okát.
Gratulálok a szép alkotásodhoz!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gondola - december 17 2008 18:36:43
Szia Erimo!
Az érzés, mely elhatalmasodott rajtad. Csendes vereség, melybe belepusztul a lélek. Remekül átadtad versedben.
Crysty - december 17 2008 20:22:21
Az eleje az remek lett , nagyon remek, tetszik . Gratulálok
