|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
Búcsúzom
Búcsú levelem én is megírom
Fájdalommal és saját kézjegyemmel bírom.
Tollat kezembe régen nem vettem,
Csak ez a nagybánat bírhatott rá engem.
Fájdalom és bánat ez a két szó,
Mely utolsó napjaimhoz méltó.
Fáradt, beteg lelkem most végleg megpihen,
Fájó szívem többé már nem viseli meg senki sem.
Nem az a fájdalom, mi könnybe és jajba fúl,
Hanem amit meg?rzünk szívünkben szótlanul.
Nem búcsúzom én senkit?l, csak elmegyek;
Ne sírjon senki én értem, ha e világon már nem leszek.
Ha meghalni kell, hogy valaki megértse,
Hát feláldozom az életemet ? érte.
Ez az áldozat kissé nagynak t?nik,
Pedig ? érte számomra kicsiny porszemnek látszik.
Emlékeimmel megyek én el oda,
Ahova nem vezet át csak a halál maga.
? volt nekem a FÉNY, maga az ÉLET,
De elvitte a fényt így már én sem élek.
Egy fénysugár maradt csupán az EMLÉK,
Csak egy fénysugár, amely majd megvéd.
Megéltem sok szenvedést, bánatot;
Meghalni könnyebb lesz ezt TE is beláthatod.
Hogy fájdalmam míly nagy, csak én tudhatom,
Ezért hogy megértsd hát leírom.
Szemem öt éve betakarta homály,
Mikor megláttam ?T kék szememen át.
Akkor még nem tudtam, hogy egyszer ? érte
Tetetem le testem a föld mélyébe.
Nevét nem írom le, hisz úgy is hiába
Nem a neve miatt megyek a halálba.
Együtt élésünk nem volt vihar mentes
Történések menete volt rszarr1; és néha kedves.
A történet itt véget is érhetne,
Hisz a viharok teszik a szerelmet tönkre.
De mit ér a szerelem,
Ha nincs mellette egy társ, a gyötrelem.
Eltelt az öt év és közben volt jó,
De bemarta kett?nk közé magát a rossz szó.
Elváltunk egymástól, ez lett a mi sorsunk,
Szeretteink között kell élnünk most.
Az a szó: szeretlek, hiányzol drága
A TE szádat e szavak nem hozták lázba.
Csak a: nem jó, majd kés?bb és hívlak.
Ezen szavak voltak, mellyel szád bírhat.
A gond csak ott volt, mikor az ígéretek után,
Haza jöttem végre és sehol senki se várt.
A bánat melyet tetézni úgy hittem már nem lehet,
Belepték, elborították testemet, lelkemet.
A megcsalás gyanúja, a félrelépés,
Akkora pofont adott nekem, hogy az már nem kérdés.
Ezt tetted hát velem, eldobtál, becsaptál,
Ígértél megint mindent és rútul becsaptál.
Hát én fogadom és kezem szívemre téve
Ígérem én Heni ennek most már vége.
Én téged soha el nem hagylak,
Veled leszek, még ha nem is hagynak.
Ne félj nem fog látni többé senki velem,
A föld alá megyek s onnan fel sem kelek.
Nem követ tovább figyel? szemem,
Nem látja már mit teszel velem.
Nem kell bújnod, óvnod ?t nem kell
Elmentem nem látom már mit teszel.
Szívedre hallgass, légy vele boldog
Ha te így érzel, tényleg légy vele boldog.
Kerülje életed gond, baj, bú, bánat.
Legyen élted mindig boldogabb nálam.
Búcsúzni nem, nem búcsúzom mostan,
De ha már más nincsen megteszem nyomban.
Utolsó soraim írom én le ide,
Utolsó szavaim írom fel fejedre.
Szerelmem még ott is hidd el égni fog,
Teérted úgy érzem hamvadni sosem fog.
Ha majd egyszer kimész a síromhoz,
Szólj hozzám és ott leszek veled, hidd el ott.
Nem haragszom rád, hidd el csak az bánt,
Miért nem mondtad el ami téged bánt.
Esik az es? kopog az ereszen,
Nem hullik könnyem, hisz nincs már szerelmem.
Búcsú, búcsú, búcsú a fájdalom jele,
Mellyel szívem tele van, telis tele.
2005. augusztus 4. |
|
|
- augusztus 03 2007 14:03:53
Bizony ez fájdalmas búcsú volt,keserg? szavakkal, mégis a szépsége ebben rejlik a versnek. |
- augusztus 03 2007 18:07:10
Engem megijesztesz.Remélem nem készülsz semmi bolondságra és már túl vagy rajta.TE többet érsz:Ildi |
- augusztus 06 2007 08:58:02
Kedves vagy Ildi, hogy aggódsz; de az a korszak már lezárult, amint az a vers írásáénak dátumából is látszik.Gondoltam sok bolondságra, de nem érte meg ? miatta bármilyen fájdalmat is okozni magamnak és azoknak akik SZERETNEK még MOST is.Köszönöm aggódásodat.
puszi Heni |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
