|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
Ahogy a kés
a kenyérbe mélyed,
Siklik, táncol,
S a kenyér
már nem lesz egész.
Ahogy az ész
két tenyérben vész el,
Üvölt, lázad.
De az ész,
Már nem lesz elég.
Ahogy a fény
megcsillan a szemekben,
A lélek él, s kér,
De a fény
önmagában kevés.
A remény
a félelemben tûnik el.
A tudat sebzett áldozatként
küzd, s, ha bealkonyul,
A sötétség rabjaként
tovább játszik ártatlanul.
Ahogy a holnap
nem lehet ma újra,
Ahogy a nap
soha nem érinti a holdat,
Úgy éltek itt a földön.
Ti, halandók,
Vagy halhatatlan rabok.
De vajon miért?
Van, ki tanítva tanul,
Van, ki lopva okosul,
S van, ki örökké itt marad,
De nem õ lesz az áldozat. |
|
|
- december 11 2008 21:42:31
Nagyon szép és nagyon elgondolkodtató!
Szeretettel:
P. Laci
(L. N. Peters) |
- december 17 2008 17:27:32
Gyönyörû. Rendkívüli erõvel használod a különbözõ mélységeket és távolságokat a válaszaid megtalálására. "A remény a félelemben tûnik el" Ez a mondat nem egyszerûen metafora, hanem káprázatosan szép. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 19. péntek,
Gyárfás napja van.
Holnap Rafael napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
