sziszifusz - november 09 2008 10:12:49
Mintha magányodat magad hívtad volna börtönödbe.
Rezzenéstelen beletörõdõ hangulat árad a versbõl.
Hogy ezt miként lehet ilyen hihetetlenül jól megírni, azt nem tudom.
Osztályozni ritkán szoktam, de most fogok.
Csak egy apró részt emelnék ki, (lehetne az egészet is)
"Vad hidegben lélek sem jár." - ez önmagában is kegyetlenül hangzik, rettentõ sivár, kietlen. Ezt megtetézed a vértelen szóval.
Így már szinte kibírhatatlan az egyedüllét.
Külön köszönöm kedves Sziszifusz az értékelésedet.Nagyon jól ráéreztél a versem hangulatára.Valóban beletörõdött magányt áraszt,amikor már az égõ fájdalmak lecsillapodnak és marad:a "teremnyi csend-ülve".
Megtiszteltél!
Szeretettel:Barbara
loretta - november 09 2008 10:53:58
Sok idõ kell, míg csitul a fajdalom, de ha csitul is, néha meg lelkedbe szúr. De akkor már nincs miért lázadni! Csodaszép a versed!
reitinger jolan - november 09 2008 11:46:13
Néha a vakság is gyógyítható, lassan majd kitárul elõtted a valós világ... Lehet akkor újra bezárod a szemed, füled, mert olyat látsz, hallasz, amit nem szeretsz és rádöbbensz, hogy a magány sokmindent megold, s a fények a csend létezését tükrözik Feléd.
Szeretettel Joli
Jagi - november 09 2008 13:57:52
Ismét nagyon jót alkottál. Gratulálok Barb.
Barb - november 09 2008 18:08:06
Köszönöm a hozzászólásokat és az értékeléseket!:-))
genezisz - november 09 2008 20:27:06
fals ígéret
éget a képzet
torz
a tisztesség
fakó korban élek
÷
semmi nem gátol
rombol magátol
kezem nyújtom
kérek :
itt a vérem végleg..............
