Õt hívom, ha megérint az éji magány,
Õt érzem, ha magába zár édes álom,
Pedig elválaszt tõle egy fél világ.
Jól tudom, többé nem láthatom.
Rá gondolok minden percben,
Mert én csak õérte születtem,
Mindenhol csak õt keresem,
Még ma is szeretem.
Fáradt a lelkem.
Harcolnom ellene
Nincs már értelme.
Elfogadni kellene,
De azt sem lehet!
Mit tehetnék?
Élek tovább fél-emberként,
S csak a szépre emlékezem.
Barb - november 06 2008 10:56:36
Kedves Loretta!
Emlékezni csak a szépre....,az idõ majd megoldja.
Gratulálok a versedhez.
Üdv:Barbara
reitinger jolan - november 06 2008 16:12:09
Szép lett, ötletes formában.
Szeretettel Joli
genezisz - november 06 2008 17:41:37
Most költõ vagy .vagy grafikus?
Egyébként teljesen mindegy
Tetszik amit alkotsz!
bye! gen
Sancho - november 07 2008 06:40:08
loretta kedves!
Hiányolom a vers címébõl adódó versedet, helyette um. képet látok, ami önmagában kreatív. Másrészrõl, hiányolom versed címét, alkotásodból számomra összeegyeztethetetlen.
"Mert én csak õérte születtem," - és a "Élek tovább fél-emberként,
S csak a szépre emlékezem." - soraidból, nem tûnik ez méregnek.
Külön külön szép.
Grt. Sancho
Magdileona - november 07 2008 06:52:26
Az emlékeid az életed. De nem lehet valakit halálunkig siratni... formás vers lett!
