|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
Zuhanó testem a mélybe vetem,
De földön hagyom összetört lelkem.
A mélység hív magához finoman,
Örömmel fogad magához óvatosan.
Megölel, eltaszít, becsukja szemem,
Önkéntelenül temetem lelkem, testem.
Zuhanok a mélybe üvöltve, kiáltva,
Értelmetlen zagyvaságokat kihányva.
Életem szikrái ezek. Kapkodó kezek,
Kétségbe esve kapkodok. Sosem feledek.
Felejtenék mindent, becsukva szemem,
Önkéntelenül temetem lelkem, testem.
Zuhanok magamban csendes õrületbe,
Részem lehetett örök kín-élvezetben.
Levegõ jéghidegen arcomba csap.
Megvet démon, angyal és pap.
Életem, halálom a semminek szentelem,
Önkéntelenül temetem lelkem, testem.
Földet érek. Édes, nemes puffanás.
Véget ért az élet, véget a zuhanás.
Magába fogad a föld gondolkodva,
Elnyeljen-e félve, undorodva?
Elfogad és jön a végsõ kegyelem,
Önkéntelenül temetem lelkem,testem.
|
|
|
- november 01 2008 19:14:42
Hasonlatod egyedi, egy zuhanáshoz hasonlítod az életet.
Ez most tetszett.
Szeretettel Joli |
- november 02 2008 14:25:37
Szia Gyöngy!
Miután megírtam a verset, a kiutat kerestem és meg is találtam.
Ezeket a verseket régen írtam, a legtöbb, több mint egy éves.
Ma már boldog vagyok!
Szia Joli!
Miattad raktam fel ezt a verset, mert végignéztem a verseimet és a 90%-ban van bennük páratlan sor  
Mostanában meg valamiért nem írok....de ha lesz friss versem, azt rakom fel, de addig meg a régieket...
SL |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 21. vasárnap,
Alajos napja van.
Holnap Paulina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
