|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Mind el fogunk lassan menni egyszer
Menedékünk nyugalmat ád, kiengesztel.
Érzem, hamarosan csomagolok
Kacataim összegyûjtöm, mennem kell.
Drága erdõk, bájos vékony fákkal
Föld és rét oly nagy mint fenn az ég.
Itt, az örök alvás küszöbén állva
Bevallom annyira szomorú vagyok én.
E világon szerettem én kimondhatatlanul
Az mi testben, lelkemben is lengedez.
Bucsú képpen fûztõl elköszönök lassan
Hol tükrözik, a bibor-vörös rengeteg.
Tudom, ott majd susogásnak helye nincsen
Bükk erdõk ott nem lesznek.
Aranykalászt,vetést szeretnék még látni
Ezért a fájdalom, mind ezek elvesznek. |
|
|
- október 30 2008 07:57:23
Kedves Iytop!
Ez a versed olyan szívhez (szívemhez) szóló, hogy azt el sem hiszed! Hát én is ilyen vagyok, én is ezeket a csodálatos dolgokat fogom majd sajnálni, ha egyszer el kell mennem. Én is számolom a napokat, az éveket, s csak reménykedni tudok, hogy lesz még néhány évem, hogy láthassam mindazokat, amiket Te itt a versedben leírtál (erdõk, mezõk, rétek fái, virágai, állatai).
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 30 2008 08:15:29
Teljesen egyetértek Zsuzsával. Szép gondolatok.
A második versszak harmadik sorában van egy "én" ami biztosan véletlenül került oda, kérésre biztos kitörlik.
Itt, az örök alvás küszöbén (én) állva
Ugye jól gondolom, hiszen alatta a sor végén ott van az "én"
Szeretettel: Sziszifusz |
- október 30 2008 08:22:16
Elemer, messze van meg az a csomagolas... Szep lett nagyon!  |
- október 30 2008 16:37:25
Igaz sorok, de vajon ott milyen világ vár ránk? Lehet még mesésebb, de erre még senki nem tudott válaszolni.
Szeretettel Joli |
- október 30 2008 18:59:00
Szia!
Remélem, nem végleges ez a búcsú! Szép képek. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
