Bennem élsz, szívem kertjében
S ha egymagam ülök csendes estéken
Lelkem elhagyja fáradt testemet
Elindul megölelni gyönyörû lelkedet.
Lélek nélküli testem ül a sötétben,
Szívem vadul ver, lelkem már az éjben
Száll, mint a madár a város felett
Míg megtalálja végre az imádott helyet.
De lelked mégsem tudja átölelni
Tested rejtekében sehol sem leli,
Így szívedet öleli lágyan és hosszan,
S szívem a távolban nagyot dobban,
Lelked öleli, simogatja éppen:
Egymás testébe költöztünk az éjben.
reitinger jolan - október 29 2008 16:27:39
Lori!
"...De lelked rejtekében sehol nem leli"......"Lelked öleli, simogatja éppen..."
Akkor most, hogy van ez?
Most igen vagy nem.
A lelki vonulatát értem versednek. ne hari!
Szeretettel Joli
kormi37 - október 29 2008 17:26:31
Ez nagyon szép lett. Tetszik. Egymásba testébe költözni az éjben, ez tetszik. Grat. Szeretettel:Kormi
sziszifusz - október 29 2008 17:58:54
Kedves Lori!
Nagyon szép verset írtál, jók a rímjeid, a mondandód.
De próbáld meg a lélek szót néha másképp megfogalmazni, mert itt hatszor szerepel, és talán egy kicsit sok.
