A virágzó fák között viszhangzik...
Fészkek éneke, kórus az égben.
Ki itten a karmester?
Ki vezényli jó kedvünk?
Zenekar a liget,s a rezesbanda készen.
Cinege, ki fejét bólogatja szépen
Vagy a fontoskodó kakukk madár
Ki önmagát kiáltja hévben?
Talán a gólya kinek ritmusos a lépte
Ebben a kórusban, hangokban szívem él
Õ az, ki vezényel, mindent egészben.
Õ az, ki vezényli a kórust
Titokban taktusra ver.
Úgy számítom a szerelem rügye
Ó, a szerelem az szerelem.
denes - október 28 2008 05:34:52
Ez egy erdei dalárda, így csicsereg a versed is.
Torma Zsuzsanna - október 28 2008 08:14:28
Nagyon szép, kedves Elemér!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
reitinger jolan - október 28 2008 17:06:35
Jól van kedves, Elemér, szinte hallom az erdei dalárdát.
Miért is kellene lehangoló, borongós, õszi, téli verseket írnunk. Elég ha az idõ olyan. A szép tavaszra még gondolni is jó.
Szeretettel Joli
