|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Magányomban...
Meglehet, hogy már többé nem jövök
Mert álmokat, réges-rég nem szövök.
Bekopog a csend is az ablakomon,
Magány redõ ül meg homlokomon.
Könnyek nem hullnak szemembõl, nem is készülnek,
Mert hiába is jönne valahány, mind a lelkemre sülnek.
Magányra vágytam, meglett, most megkaptam!
Volt, hogy tilosban jártam, s csókot loptam,
Szerelmet ígértem, de sosem hûséget,
S most, a magány felém, gúnyosan integet.
Voltam szívekben világjáró, égig érõ szerelem,
Magány lett a társam, keserû való a kenyerem.
Az érzések megbotlottak valahol, valahol elcsúsztak,
Elhagyatottság feneketlen kútjába ájultan zuhantak.
Hány év, mit csak úgy, elfújt a gyilkos, hideg õszi szél,
S hány csókod õrzöm, mi még szívemben elevenen él!
A csend, ma túláradó óceán tõled, mi megöl zajtalan,
S betakar palástjával a sötét éj magányomban hangtalan.
De hány szó van még, mit nem mondtam el, mert nem mondhattam,
S hány csillag van még az égen, mit veled még meg nem számolhattam!
Az nem lehet, hogy ezernyi édes pillanat nyom nélkül a semmibe vesszen,
A feledésnek végeláthatatlan büdös, zavaros vizû, sötét, háborgó tengerébe essen!
|
|
|
- október 26 2008 18:30:00
" Szerelmet ígértem, de sosem hûséget"
Hogy van ez? Férfi szemlélet  . Ne csodálkozz, hogy a magány lett immáron a társad.
Szeretettel Joli |
- október 26 2008 23:09:36
Már megint az a fránya szomorúság! Sok emlék van, mi a feledés tengerébe esik, és elveszik nyomtalan. Pedig nagyon fáj.  |
- október 26 2008 23:22:02
Szép szomorú versed tetszett!
Kívánom: A magány ne legyen társad Neked!
Szõdd újra álmaid,
Feledés tengerébe ne vesszenek édes pillanataid
Azért gondolkozz el azon, amit Joli versed alá írt... |
- október 27 2008 08:58:15
csak-fater!
Versed gyönyörû.
Úgy veszem le, hogy ez csak egy állapot volt. Volt, sztm már túl vagy rajta. A nõk kifürkészhetetlen lények, ami nem is baj, bár õk arra vágynak, hogy megértsük õket. Jó lenne végre a titkok nyitjára, olykor sürgõsen, de nem megy, tapasztalom én is, ne félj.
"Szerelmet ígértem, de sosem hûséget,
S most, a magány felém, gúnyosan integet." - ez itt nekem is fura, szerelmet nem lehet ígérni. Hûséget igen, de ígérjen a fene, hacsak nem esküvõn. Nos, ne legyél bánatos...
Grt. Sancho |
- október 28 2008 08:53:30
Kedves Csak-fater!
Hát ne feledd az édes pillanatokat. Hiszen azok szívedben maradnak örökké, ha Te is úgy akarod!
Nagyon szép a versed!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 20. vasárnap,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
