Szívem reszket, lelkem sajog,
lassan a semmibe olvadok.
Elt?nök nyomtalan, csöndben,
s nem lesz, ki emlékezne rám.
Nem voltam bálványa senkinek,
tán rossz kor, mi körbe vett.
Indián falvak gomolygó füstje közt,
mint bolondnak járt volna tisztelet.
Lehet, hogy nem én hibáztam,
csupán a sors játszott velem,
s mint szélszakajtott szírmokat,
enyész?n a semmibe vetett.
Feledni fogják arcomat, tekintetem,
de talán marad egy illat, egy érzés,
mir?l eszükbe jut...emlékszel? járt itt valaki....
Még ha nevemre nem is emlékszik senki.
