Nem tudom miért, de a csend beszél
elvitte a nagyon jó szavakat a szél!
Itt maradtak a rossz, a fájó érzések,
itt maradt minden ami bánt engem!
Jön egy új nap, egy új holnap,
s a csend, s a fájdalom marad!
Eltûnt a szerelem, eltûnt az élet,
s zombiként holnap újra élek!
Nincs miért reggel mosollyal kelnem,
nincs miért már boldognak lennem!
Nincs olyan aki mosolyt csalna,
s nincs olyan aki boldogságot hozna!
Csak napok lesznek, melyek nehezen telnek,
s nem lesz olyan melyben örömöm lelne!
Egy újabb fájó érzés, s megint a könny beszél,
a hazug szavak itt maradtak szívem rejtekén!
Kiengedném onnan, de nem lehet,
belemarta magát a szívembe!
denes - október 08 2008 16:07:16
Ezek az élet nem várt buktatói. Lényeg, hogy megírtad és arcod nézzen újra a fény felé.
Melcsike 777 - november 18 2008 13:38:08
Sziasztok!!Köszönöm a hozzászólásokat!!Porszem nem igazán figyeltem a rímre, csak kiadtam azt ami legbelûlrõl jött, így egy kicsit mindig könnyebb!!
Puszzzka mindenkinek aki hozzászólt és elolvasta a versemet!!Köszönöm
Melcsike
