Elmúlt bennem a vágy,
Nem csókol többé a szád.
Szomorú álmos világ,
Kiszárad minden virág.
Rózsabimbó a szád
Amit kíván a vágy.
Elolvad a vágyam
Soha nem vagy nálam.
Hiába nézem a képed
Az soha fel nem ébred.
Fogom kezed a vágyban
Amit mindig imádtam.
Elvitt az õsz szaga,
A hûvös éjszaka.
Lágy suhanó fények,
Jönnek a hûvös éjek.
Talán már ne is éljek,
Üzenik az õszi éjek.
Torma Zsuzsanna - szeptember 05 2008 08:02:45
Kedves ZETA!
Vágyad elmúlt, ami még újra visszajöhet.
De egyszer úgyis elmúlik... minden.
Szép a versed!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gondola - szeptember 05 2008 12:25:13
Szia!
Naná, hogy élned kell még! Lesz még forró az éjszaka, s a vágyunk sem apad!
Nagyon jó lett, szépen szavakba öntötted érzésedet.
Szeretettel
Maryam - szeptember 05 2008 21:56:00
Elmúlás, lemondás van a versben, fájó sorok, emlékek.
