Szürcsölget s remeg a vörös lepke lány, lepke lány.
Sápadtan néz az égre fel. Messze lát, messze lát.
A gyáva felhõk nyája szól: Ne menj már ne menj már!
Könnyektõl lássad meg ezt most: Lesz-e nyár, lesz-e nyár?
Sárból szedd ki lágy szárnyaid, mert lehûl, mert lehûl!
Pocsolyádban nincsen helyed. Nem nedû, nem nedû.
Hagyd azt, amibõl iszogatsz! Keserû Keserû.
Bús könnyeit már elszórta a felhõ, a felhõ.
Már akkor sem lát el vízzel, ha felnõ, ha felnõ.
Torma Zsuzsanna - augusztus 21 2008 14:03:10
Kedves Gyumi!
Kedves kis vers a lepkelányról.
Nekem csak egy észrevételem van: "Ne menj már, ne menj már!"
Lehet, hogy a rímhez ez passzol, de ha tartóztatni akarunk valakit, akkor azt szoktuk mondani: Ne menj még...S ha valakit küldünk, akkor azt: Menj már.
Olyan mai szóhasználat létezik - sajnos - hogy: Na ne má...
És lehet, hogy én vagyok egy kissé maradi!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Gyumi - augusztus 21 2008 21:02:38
Igazad van. De ez így "jött ki", és nem nagyon szeretnék rajta változtatni. Köszi az észrevételt!
