A 9o. zsoltár ismerős legtöbb ember előtt, hiszen a protestáns temetéseken felhangzik a ” Tebenned bíztunk …” Az elmúlás fájdalmában a hit vígasztal. A hit ,hogy életünk Istentől jött és Istenhez tér vissza. Ez az Isten pedig maga a Szeretet.
A szeretet hívott életre mindannyiunkat. Hiszed-e ezt testvérem? Hiszed-e,hogy életünk a szeretet teremtő erejének áldása ? Hiszed-e hogy nemcsak életre hívott e szeretet, de lelkünk fényét is ez adja? Hiszed-e,hogy amiképpen őrizzük e fényt azonképpen lehetünk boldogok ? Szeretet nélkül ugyanis nincs boldogság - hiszed-e ?
Életünket szerető lelkek teszik széppé, s ha sikerül nekünk is a szeretet fényét szórnunk, akkor mi is áldássá lehetünk mások életében. Ahol hiányzik a szeretet, ott vígasztalan marad a halál.
Akik előttünk jártak - maradandő örökségül csak szeretetüket hagyhatták. Emlékezzünk halottainkra! Arcuk, hangjuk, szavuk - ha emlékezünk rájuk - örökre a mienk marad Emlékezzünk , mielőtt visszahív bennünket is az Isten az örök hazába.
Vígaszt, a szeretetnek fényénél bizonyossá váló hit adhat csupán. Reménységnek kelyhe, te porrá foszló ember! Sírhantokra hulló könnyeid felissza a föld. Isten üzenete visszhangozzon benned - mielőtt visszahívna bennünket is. A vígasz üzenete, a szereteté. Légy hát magad is vígaszul a fájó emlékek mellett és engedd közel magadhoz a megtartó és üdvösséget adó hitet.
A lélek-tagadó porszemek között ne engedd elvesztődni a hit vígaszát, mert nem csak könnyeit issza fel a rögös föld, de gyertyafényként világítja be a sötét eget is hited. Ámen és ámen.
