|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Az első benyomás. Fontos, sokan ezt állítják, és nem is szándékozom letagadni. Éppenséggel csak… előre féltem tőle. Elvégre mi van akkor, ha rossz a frizurám, vagy ha félreértek valamit, vagy ha egyszerűen én nem vagyok szimpatikus a másiknak? Mondták páran, hogy túlgondolok kis dolgokat. Most kezdem érteni mire is gondoltak. Mikor beléptél az ajtón azzal a tipikus magabiztos mosollyal, végigjártad a helyiséget, és a szemembe néztél, olyan jó mélyen, féltem, hogy egyszer szóba kell állnom veled. Utólag visszagondolva, szerintem attól féltem valamit elszúrok. Aggódtam, hogy a szavak összemosódnak és csak értelmetlen gügyögéssel kommunikálok majd veled akár csak a kisbabák. De egyszer megszólítottál, nem is emlékszem miért, de egy dologban biztos vagyok. A neved hangosan elismételtem, jól esett kimondani, olyan különleges. Féltem, hogy megkedvellek, mert már akkor udvariasabb voltál mint a legszebb mesékben a hercegek… Megkérdezted én mire vágyom, kíváncsi voltál arra mit érzek, ismerted a mosolyom, én a tiéd. Tudtam ha leplezted érzéseid, és úgy hittem nem rejtegetsz előlem semmit… Már nem tartottam attól, hogy megszeretlek, mert kaptam egy ízelítőt, egy amolyan féle előzetest abból milyen is lehet ha szeretlek és te viszonzod ezt. A fellegekben jártam, bárányfelhőből építettünk palotát magunknak, unikornis háton vezettél körbe a világodban. Rózsaszín napszemüveget vettél nekem mondván, színesen lássam a világot. Abban keltem, abban jártam, azzal a szemüveggel a fejemen aludtam, és édes álmokat kergettem melyeknek te voltál minden alkalommal a főszereplője. Túl jó volt minden. Éreztem, tudtam hogy téged nem a külsőségek érdekelnek, biztonságos volt akkor a karjaidban, sőt, a legbiztonságosabb. Mosolyogtam egész nap, nevettem önfeledetten, és már nem is emlékeztem arra, mitől tartottam mindennek a legelején. És őszintén? Nem is érdekelt. Aztán mi történt? Ami lenni szokott. Ami miatt egy mély pontra jutottam, és ami miatt a közös életünk előtt mindent túlgondoltam. Te úgy mentél el előttem, mintha semmi sem történt volna. És én ezek után mai napig azt kívántam gyere vissza. Minden legyen a régi, csak szeress újra, ölelj át még egyszer. Most pedig félek ha visszajössz, a szívem megmaradt darabkáit újra porig rombolod. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
