|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
A kürtszóra megindult lovasok előre rohantak, fel a magaslatra. Az ellenséges csapat létszáma folyamatosan fogyatkozott. A tábornok megadott jelére a gyalogosok hangos kiáltással csatlakoztak az elkeseredett csatába, a pörgő dobok ritmusára csilingeltek, csörögtek a szablyák.
Simon Roland
A hadvezér
A kürtszóra megindult lovasok előre rohantak, fel a magaslatra. Az ellenséges csapat létszáma folyamatosan fogyatkozott. A tábornok megadott jelére a gyalogosok hangos kiáltással csatlakoztak az elkeseredett csatába, a pörgő dobok ritmusára csilingeltek, csörögtek a szablyák. A kisfiú nem adta a jelét annak, hogy törődött volna a többi utassal, elmélyülten teljes beleéléssel játszott. A kettő üléssel előrébb elhelyezkedő néni mosolyogva figyelte.
A dombra (iskolatáskára) felszaladt tábornok váratlanul leesett, amikor a buszsofőr rálépett a fékre – Visszavonulás. Vége a küzdelemnek. Hozzon valaki orvost. A vezér megsérült – a kerekek csikorogtak, a buszsofőr száján kiszaladt néhány szitokszó, az idős hölgy erősen fogta az acél kapaszkodót, lehajolt, felvette a játék katonát és odaadta a kisfiúnak – Hol vannak a szüleid? Nagyon késő van már - A kis hadvezér nem válaszolt, gyorsan elpakolta a játékait a táskába és a kezével letakarta a kincseit. A játszótéren történt verekedés miatt a szülei szobafogságra ítélték – Elég volt – mondta magának, összepakolta a kedvenc játékait és kimászott az ablakon. A helyközi jármű utasai kíváncsian néztek ki az ablakon. Egy figyelmetlen öregember kockáztatta az életét azzal, hogy lelépet az úttestre. A türelmetlen dudaszóra visszaintett, nehézkesen ügyetlenül lépdelt. Amikor az úriember átért a másik oldalra, a busz elindulhatott. Egy hasznos útikönyvnek és egy térképnek nagy hasznát vette volna a gyerkőc. A város e része ismeretlen területnek számított. Házak jöttek, mentek. Reklámarcok integettek a plakátokról. A csillogó-villogó üzlet helyét elfoglalta az üzem egyhangú képe. A kedves néni felkapta a kosarát, jelzett. Egy kedves aggódó pillantást vetett a kalandorra, majd leszállt a legközelebbi buszmegállónál.
A szökevény kinézett az ablakon – Világgá megyek – innen már lehetett látni az erdőt. A zöld lombok feloldották, enyhítették a gyárak látványát. Már este volt, mégis világosságban ragyogtak az utcák. A fák tartották vissza a napkorongot, hogy még a koronájukat az arany csendben fürdessék. Mire a jármű elérte a végállomást, már árnyak kísérték a lenyugvó napot. A vezető hátra nézett– Itt leszállok – a kisfiú felkapta a csomagját és elszaladt a sofőr kérdései elől. A fiú feje fölé tornyosultak a régi épületek, de nem félt. Felnézett. Rozsdás tűzlépcsők kúsztak fel és le. Átölelték az elhanyagolt épületet. A hátizsákjába egy szendvicset és egy üdítős palackot pakolt a nagy útra. Nem volt iránytűje, amely jelzéseket adott volna, sem konkrét elképzelése merre vegye az útirányt, az éppen kiagyalt ötletei mentén haladt. Veszekedés kötötte le a figyelmét. Az ösztönei azt súgták neki, hogy ne tegye, ő mégis a hang irányába szaladt. Nem láthatta a vitatkozókat.
Amikor megállt, néhány lépésnyire előtte valami lezuhant – Menekülj – nem tudott mozdulni a félelemtől. Csak amikor felismerte, hogy emberi alak hever a lába előtt, akkor eredt futásnak, a holttest szívéből félreérthetetlenül állt ki a kés, gyilkosság történt, de a legrosszabb még csak most következett – Állj meg kölyök, hiába futsz – a félelmetes kiáltást közeledő dübörgés követte, valaki jött lefelé a lépcsőn. Az egész vasszerkezet belerázkódott. A fiú megsokszorozta erejét, érezte az előbbi fenyegető mondat kegyetlen ízét. Nem akart úgy járni, mint az a szerencsétlen fickó. A szíve a torkában dobogott. Az éjszaka most is a gyilkosoknak, rablóknak kedvezett, eltorlaszolta a sikátor bejáratait, megzavarta az ember tájékozódó képességét. Elfújta a gyertyákat, kioltotta a mesterséges fényeket. A holdat és a csillagokat egy cilinderbe rejtette. Minden ház, kerítés, udvar, gyár, utca egyforma volt, bárhová szaladt, úgy tűnt a kis hadvezér nem tud kijutni erről a környékről. A gonosz a nyomában volt.
|
|
|
- június 25 2012 08:43:13
Kedves Simike!
Izgalmas és fordulatos események követik egymást, kár, hogy a történet végetlenül ért véget, vagy talán lesz folytatása?
Végül is mi lett a kis "hadvezérrel". Világgá ment, vagy végül hazatalált?
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 14. vasárnap,
Vazul napja van.
Holnap Jolán, Vid napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
