A délutáni nap a nyitott ablakon tűzött be. Fénye finoman melegített, simogatott, mintha egy égő fáklya lenne.
A fák ágain keresztül táncoltak a fények, zizegésük olyan volt, mint egy lágy zene.
A lemenő nap vörösen izzó gömbként színesítette be a horizontot. A leszálló este már langyos. Friss, tavaszias – fák és fű illata lebegett az ablakon, és a hűs fuvallat apró csillagok sokaságát – fényszikráit szórta a földre.
Az éjszaka sejtelmes árnyékként borított be mindent.
A kósza szellő meg-meglebbentette a függöny fodrait.
Lassan megjelent a Hold, gömbölyded, ezüstös fényével, - ráült a háztetőre, - világítva kukucskált a tető pereméről az ablakon át.
Magányomban – szomorú szemeim könnyfátylán át figyeltem szelíd huncutságát.
Szerelmes álmodozásomban hallgattam az éjszakai neszeket.
Emlékeimben parázsló – fénylő szemeid jelentek meg, melyeket talán a holdsugár igézete vetített elém.
Figyelted már az éjben susogó sejtelmes hangokat? Persze – emlékszel?
A fákon fészkelő madarak éjszakai neszét? – csivitelő hangocskáikat? – mintha álmukban mesélnének. A Hold is – mintha szelíden mosolyogna rajtuk.
Tejszínfényű ragyogásával szívem összeolvadt, majd az égen, a tető fölött továbbvonult, míg az éjben szemem elől elnyelte a horizont.
Lelkem beitta az édes illatokat, szívembe a bánat, - a szomorúság pihent meg és karcosan marta be hiányodat.
gyongyszem555 - március 03 2012 09:28:46
Kedves Gitka!
Csodálattal olvastam soraidat, gyönyörű költői képeket, megszemélyesítéseket. Ugyanakkor minden sorodból érződik az elveszített kedves iránt érzett szereteted, imádatod.
Nagyon szépet írtál és nagyon jól.
Csodálattal fűzöd a szavakat, őszintén gratulálok!
Szeretettel ölellek: Évi.
szomorufuz - március 03 2012 12:03:12
Kedves Évike!
Köszönöm kedves szavaidat és látogatásodat.
Szeretettel: Szomorúfűz
