Mikor rám telepednek a csendes éjszakák, hideg szárnyukkal beborítanak a törékeny, szinte kimondhatatlan érzések.
Csípős, hideg csendes a világ. Tiszta az égbolt, a távolban sziporkázó csillagok, a Hold ezüst fátyolba burkolózva árnyként oson a dermedt éjszakában.
Borzongva bújok takaróm alá. Lelkem zaklatott.
Mérhetetlen vágy fog el Utánad.
Mikor így előre törnek lelkem mélyéről az érzések, minden pillanatom olyan mély érzelemmel töltődik fel. Könnyes, merengő szemeim mögött – szívemben az emlékek zenéje .
Jó volna átölelni – álmodozom közelségedről.
Most messze vagy tőlem, - csak szavaimmal, gondolataimmal ölelhetlek. Lelkemmel szárnyalhatok, - repülök Hozzád a szívemben lévő legcsodálatosabb érzéssel.
Sokszor megjelenő szemeid simogató ragyogása, mosolyod varázsa, arcod vonásai, - mozdulatok, - pillanatok.. Kezed érintésére vágyom, - szíved dobbanását érezni kívánom.
A szívemben halkan szóló – lágy melódiák, - lelkem zokogó, tűnődő sóvárgása..
Hajnalig tartó virrasztásaim, - hívó, - kérő szavaim.
Édes emléked szelíd varázsa.
A szívem csordultig van az irántad érzett szeretettel.
Mindig Feléd, - Hozzád visz az utam.
SZERETLEK!
