|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Frank visszanyerte eszméletét. Szédült fejjel vette szemügyre új környezetét és helyzetét.
Gy.
Simon Roland
Törvények és utcák IV
Frank visszanyerte eszméletét. Szédült fejjel vette szemügyre új környezetét és helyzetét. Zötykölődő, kényelmes és meglepően tágas kocsi szállította. A kezét béklyó kötötte meg, kíméletlenül összeszorította a fémbilincs, hiába próbálta meglazítani, a karperec még nagyobb fájdalmat okozott, nem engedett. Még kóválygott a feje, de felfogta, hogy hol van.
Egy rendőrautó foglya volt, minden valószínűség szerint útban a rendőrpalota felé, ahol is előzetesbe vágják. A sorsát megpecsételték. A vezetői és utasteret golyó és ütésálló üvegfal választotta ketté. Három rendőr kísérte az új otthonába. A vézna ifjonc sofőr hallgatta a szigorú tekintetű, merev arcú középkorú felettese vég nélküli vakmerő történeteit.
A csenevész bólogatott és helyeselt, ahogy egy beosztotthoz illik. A harmadik egy ráncos nyugdíjazás előtt álló megfontolt fickó türelmesen figyelte az ájultságból ébredezőt. Frank vérző fejét oldalra hajtotta. Esőcseppek kopogtak az ablakon. Legközelebb már csak a börtöncella rácsai között nézhet kifelé. A sivár fegyintézet udvara nem nyújt ennyi látnivalót, nem is beszélve a morc őrökről. Még nem élvezte a börtön vendégségét, de el tudta képzelni a rabok mindennapos életét. A két oldalon felsorakozó épületek szomorúan bámultak vissza.
A hentesüzletben kígyózott a sor. A nyitott ablakból ínycsiklandozó illatok szálltak a magasba, felidézve a gyermekkorát, mikor a szüleivel tért be a kajáldába. Ízletes kolbászt ettek a kockás abroszú asztalnál. Az édes csók névre keresztelt cukrászda teraszán, a ponyva alatt sóvár szemű lány üldögélt a kávéja mellett – Dugóba kerültünk- A feltorlódott kocsisor mögé be kellett állni, baleset történt az útkereszteződésnél, egy teherautó ütött el két szabálytalanul közlekedő motorost. A lámpák darabjai szétszóródtak az úttesten.
A helyszínelés még most is tartott. A közelben mentőautó várakozott – Lehet, hogy egy kicsit késni fogunk, de mindenképpen leszállítjuk az ügyfelet – szólt be az adóvevőjébe a főhadnagy. A zöldfülű aggódva figyelte, amint a mentősök hordágyra teszik a súlyos sérülteket – Másik útvonalat kell választani – adta ki az utasítást a legmagasabb rangú rendőr. A jármű kitolatott és befordult a mellékutcába. A mentőautó sikoltva rohant a kórház irányába. A gomba módra növekvő villák felkapaszkodtak a domboldalra – Nem erre kell menni, forduljon vissza – motyogta Frank, mikor észrevette, hogy mennyire eltávolodtak a rendőrkapitányságtól – Maradjon csendben, én itt nőttem fel, úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet – üvöltött ingerülten a főhadnagy.
Az égbolton átfutott egy villám. A lanka tetejéről látni lehetett a pókszerű épületet – A klub – sóhajtott fel a megbilincselt – Nyugalom fiacskám, hamarosan megérkezünk, és elkezdődhet a tárgyalása – szólalt meg végre az öreg egyenruhás – Steve mennyit fizetett önöknek? – tette fel a kérdést – Eleget ahhoz, hogy ne utasítsuk vissza, a pénzre szükségem van. Jogom van a jólétre, megveszem majd ezt a csinos tornyos kastélyt, ideköltözök a feleségemmel és a fiammal, itt fogunk élni, boldogok leszünk – az autó lassított, a csillogó szemű magas rangú bűnüldöző kimutatott az ablakon. A gazdagok emeletes háza között kanyargó ösvény könnyedén megszégyenítette a legvadabb hullámvasutat is, először felkaptatott, majd hirtelen elindult lefelé. Végül megérkeztek a Klubhoz.
|
|
|
- március 26 2011 14:32:29
Már alig vártam a folytatást és minden reményemet felül múlta ^^ |
- március 27 2011 14:02:52
Kedves Simike!
Tetszik a történeted, amelyben jól fogalmazol, mint máskor is!
Kíváncsivá tettél, hogy a megbilincseltet miért nem a "rendőrpalotába" vitték.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 14. vasárnap,
Vazul napja van.
Holnap Jolán, Vid napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
