Zsong a hajnal
Írta: Rezduleseim Dátum: November 22 2012 15:59:22

---

Gy

Zsong a hajnal, ébredek.
Ágyam visszahúz,
bőröm bőrödre áhítoz.

---

Teljes hír

---

Zsong a hajnal, ébredek.
Ágyam visszahúz,
bőröm bőrödre áhítoz.
Szomjazza melegét,
puha bársonyát,
ölelésed biztosát.

Ébredni karodban.
Ki tudja mióta?
Mindennap elbújva,
egymáshoz simulva,
tudni a biztosat,
érezni, hogy te vagy.

Hogy lehetünk.
Ez itt van nekünk.
Bármilyen életünk.
De hirtelen elég!
Repkedek szanaszét,
indul a nap, a hét.

Élvezem víg hevét.
Hallom a park neszét,
s még érzem
bőröd melegét.
Még örizném
magamon kicsikét.

Menekülnék mégis én.
Ó bár tudnám
vajon miért?
Bámulom az eget,
ezer színeket,
s hallgatom szívemet.

Kutyáim csaholva,
féktelen, játszadozva.
életet regélve,
köröttem kerengve.
Csak nézem.
Csak merengek.

Száguldani akarok.
Repülni én is.
Még, ha mindent
elveszítenék is.
Magamban, magason,
vad, szilaj szabadon.

Lennék minden nappalon
magányos amazon.
Űzöm, keresem,
hajtom, vadam.
Vadászok vadan,
Napra nap, egymagam.

Megint rám zuhan
bíbor alkonyat.
Érzem fáradok,
a lépés is fájdalom.
Kiűz a vadonom,
keresem otthonom.

Érkezek, s élvezem,
oly meleg tekinteted.
Rám nézel, hagyom.
Szemedben ott vagyok.
Kinyújtom karom,
hangomat hallgatom.

Mit hajszoltam, ó a vad,
én vagyok, én magam.
Lennél menedékem.
Akarom, hogy kérdezd!
Válaszoljam szépen,
ó igen, kérem.

Itt az éj, csitulok.
Öledben megbújok,
derekam átfonod,
mellkasod hallgatom.
Szíveddel dobbanok,
itt vagyok, jó nagyon.

Reggelig maradok,
új életre kapok.
Vadászni indulok.
Köszönöm, hogy hagyod,
s szívedet adod,
s még mindig akarod.

(Monori Andrea 2012.03.15.)