Az ecsetről a vizet máshova cseppentem
Az ecset, a festék, a paletta az életem
Na meg az írás, a megszállot rímek
Írtam, mint az elvarázsolt gyermek szívek
És az illat, a te illatod
Akkor is érzem, ha a szemed nem rám pillantod
Az eső, csurgó cseppenő esőcsepp
Hideg és rám zuhog, sétálok az esőben
Megyek hazafelé, hajamba fúj a szél
Minden régi ötlet új útra kél
Friss tavasz, mi szerencsére eljön minden évben
Minden nyílik, minden új, és illatozik szépen
A hideg kezed, mi egyre ritkábban karol belém
Ha ketten vagyunk, akkor jövünk rá igazán milyen vagy te, s milyen én
A rajzolás, harcolás, metszés, küzdelem
Mik csak akkor okoznak szomorúságot, ha elvágom a kezem
S befejezésül a zene, a folytonos zene
A fél világ hangosabb, harsányabb, szebb vele