Sosem múló vén szeszély
Sosem múló vén szeszély
Kavargó víg kedély.
Meglepődünk harcodon
Mert látszik jól az arcodon.
A boldogság most ámítás,
Elnyom most az áramlás,
Mely sodor a bú felé
De a boldogság lépett elé
Kavargó mély tornádó
Sodorja, mi sodorható.
Kedves érzés, érzet, jó
Minden mi sodorható.
Gondolatok sora vár
És milliónyi kis szál
Dolgozik, mert bús tudat,
Gyenge, mint most áhítat.
Szédület, mely most sodor,
Hurrikán, mely érzést kotor,
Lentről fel, hogy kedély
Romoljon, legyen veszély.
Arcodon érzések visszafojtva
Harcodon tested szétfoszolva,
De jó viszony, mi van jóval
Az megküzd az elnyomóval.
Kárözön, mi rád szállt,
Búáramlat, mi rád várt.
Most távozik, neked hála,
Pedig összeomlásodat várta.
Optimizmus, mi kihúz téged,
Szeszély, mi izzítja véred,
Nélküle a jó maradna,
Vagy a bú csak áradna
2009.04.12