|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
A kis pad felé lépegetek
pár lépés aztán odaérek
Körülvesznek esti fények
ahogy lassan lepihenek |
|
 Sz
Hagy már abba, kérlek, Babi!
Hányszor kell még elmondani
ugyanazt a szöveget?
Nem vagyok az ölebed,
|
|
 V
Gyönyörűség éjjelén, rám ragyog a fény!
Alakod gyémántján, tündöklik az éj.
Látlak drága tündér, csodálatos lány,
megtalállak egyszer, ma hajnalban talán! |
|
 V
Istenem... milyen nagy szerelemre voltam képes,
- Jusson eszedbe a főiskola -,
Hány nemes költői ritkaságban,
dicsőségek... kockázatok lobogójaként lángoltam.
|
|
 V
Úgy elmúlik az élet
Mint nyíló virág, ha szirma lehull
Szép volt, káprázatos, sokszor ámulatba ejtő,
|
|
 M
Ma egy csendes esős nap van
enyhe, komor, s mégis derült,
borulást áttöri lassan
a napfénye, ha felhevült. |
|
 V
Senkit nem érdekel, hogy mit írok,
Írok így hát, magamnak.
Senkit nem érdekel, mit gondolok,
Gondolok hát, magamnak. |
|
 V
Fény gyúl a szívemben
Hang csendül lelkemben
Egy csodás dallam kél
Messze,de lassan ideér |
|
 V
A természet csodás színeivel,
Megfestette a tájat.
Hulló falevelek közt csiripel,
Látok pár cinke párat. |
|
 V
Úttalan utakon útvesztőben járva,
céltalan bolyongás, rogyadozó lábak.
Belefáradt a vén idő, monoton kattog,
verítékben homlokom, minden izmom sajog. |
|
 V
Emlékek rólad: szép volt a mosolyod,
lelkem mélyén is ég, minden mozzanatod.
Szívembe zártam, gyöngy szikrád zálogát,
mely Holdesőkön át, zuhant oda hozzád. |
|
 M
Míg folytonos a lélegzésem,
Addig tart az én reménységem! |
|
 M
Szívünkből a jó szíve
Lelkünkből van lelke
Fájdalom mérhetetlen
Hiánya elviselhetetlen |
|
 M
Tudom, hogy ez nem egy vers téma
de ha egy gyerek is tovább élhet,
már akkor megérte, hogy megírtam
mert a legdrágább, egy gyerek élet. |
|
 M
A nagyapám elsőszülött fiát, ki éppen
betöltötte a húszat,
egy karabély
szíven szúrta. |
|
 M
Indián lány sokáig ült a harcos mellett,
ki hősi halált halt megvédeni az anyaföldet.
Hosszú fekete haja lógott le szemébe,
könnyeit takarta,fájdalom a szivét marta..... |
|
 V
Fenn a dombon - a Golgotán-,
éppen kelt a Hold,
piros , mint a tűzhely,
és mind feljebb és feljebb volt. |
|
 V
Szívszorongva meg-megállni,
Mosolyodat újra látni,
Krizantémba, gyertyalángba,
Igaz hitű, szép imákba. |
|
 M
Elviselhetetlen napok,
Sötétek a gondolatok,
Hogy folytassák az életük?
Ha növekszik, gyűlöletük? |
|
 M
Légy velem napsugár, ha más már nincsen itt,
légy velem Holdsugár, őrizd az álmaim.
7 órát aludtam, és kimentem a szigetre,
ahol Szent Margitnak, van a síremléke! |
|
 M
Csak nézem a magas kékséget
Vagy este a szép csillagos fényességet.
Vajon hol lehetnek, létezik-e másvilág? |
|
 M
Emlékezem csak,emlékezem
És jönnek elém,a drága arcok
Idősek,fiatalok és a gyermekek
Kiket szerettem,velük nevettem |
|
 V
Szoknyád után kullog a férfi sereg,
Mindent megtesznek,hogy elérjenek.
Lángodban rohan a
Sok ember, kik boldogan |
|
 V
Mikor csendben lassan abbahagyom a csókot,
puha... forró ajkon... ó, ez olyan jó,
amíg ellen tudok állni, és hagynak az emlékeim,
ne engedd, hogy beléd szeressek, bár nincs veszteni valóm. |
|
 V
Változásból áll az élet,
Jó és rosszból, vegyesen,
Időben hozzá kell szoknunk,
Hogy fogadjuk, rendesen. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
