|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Ősz szele játszik,rőt avart hord,
rézlombú fák ruhája már csupa rojt.
elmúlás árnya köröttem őgyeleg,
hűvös sóhajától szívem megremeg.
|
|
 Sz
Törékeny testem részeit
lelkem vasváza tartotta össze,
életem sorscsapásai
makacs akarattal tönkretette
|
|
 Sz
Megköszönni nem lehet
A Te egész életedet
Melyet csak nekem adtál
Benne millió szépet
|
|
 Sz
Az élet biz' nem más, mint egy végtelen szerepjáték,
Mindenkinél azonos, főbb irányvonalakkal.
Ezzel együtt, az élet minden, csak nem egy nagy játék,
|
|
 Sz
Párizsban jártam egykoron,
Hűvös szél fújt a Monmarton
Este tíz óra lehetett,mikor egy
Nő felém közeledett.......
|
|
 Sz
Tegnap, testvér, te nem hittél?
Tegnap ott a szőlő lénél,
(Félelmem úgy citerált!)
mikor halál mellém állt.
|
|
 Sz
Tükrömben emlékek,
múltamat látom, ha belenézek.
Homokdombon álló ház,
benne szegénység tanyáz.
|
|
 Sz
Írjam, vagy ne írjam? Hosszan gondolkozom!
Most is a jövővel, széppel foglalkozom!
Igaz, kissé eltér, fiatal jövőkép,
És az élet végén, jövendő álomkép!
|
|
 Sz
Tavaszról álmodtam az éjjel,
Már itt volt egészen
Fényesen ragyogott a Nap
Melegítette arcomat
|
|
 Sz
Tiszta szíved élet, ködborús hajnalon,
ragyogása fényed, egy kietlen alkonyon!
Álmodása élet, minden virágszál,
mely hajad tengerében, szeretetté vált... |
|
 V
Elmúlt már az ősz, az erdők már a novemberi bíborban vöröslenek.
És persze ezen kívül vannak, sárga, rőt, barna és maradó zöld színek…
Elmúlt már az ősz, az erdők már a novemberi bíborban vöröslenek. |
|
 V
Itt hagytak magamra, így aztán tavaszra
lefogytam rendesen! Undorral nyeldesem
a hentes kegyéből, állatok beléből
lehullott cafatot - a gyomrom kavarog! |
|
 M
Köszönöm, a kedves szavakat
Olyan, mint a csodás alkonyat
Felhők játéka lebukó Nappal
Mint én játszom a gondolattal |
|
 V
Szerelem... vajon mi?
Örök és időtlen érzés a szívekbe’,
Poéták fonják rímekbe.
Vég nélküli e téma, |
|
 V
Téli erdőn hósapka,
csipkés jégcsap csüng rajta.
|
|
 M
Szegények, mégis boldogok
voltunk - az öröm jó dolog!
Amikor sült a lágy kenyér,
illata, mint egy nagy tenyér, |
|
 M
Emlékszem.
Szeretted a rózsa illatát. Lehajoltál
érte. |
|
 M
Egyedül a férfiakat bosszantotta,
Ez az idétlen darab,türelmét vesztve
Sokszor szerette volna letépni azt. |
|
 M
Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg,
Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg!
Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott.
Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott! |
|
 M
Egy csodás életet építettünk
Ebben volt szépség és jóság
Az a mérhetetlen szabadság
Mellyet adtak drága Őseink |
|
 V
Már nem fogod a kezem, mint régen.
Már nem engem látsz, ha rám nézel.
Fájó az érzés ahogy nő köztünk az űr.
Mint egy nehéz kavics, mi a vízbe merül. |
|
 V
Ha szépnek látom a testedet,
illatodat kellemesnek,
bőrödet, ha megérintem,
forróság önt el testem. |
|
 V
A költő verseiben újjászületik
Ha nem szeretik eltemetkezik
Mindig még szebbet akar adni
Amit lehetetlen már fokozni |
|
 V
Ablakocskák, tágas szemeim,
Csüggtök rég világom fényein,
Látjátok, mit látni odakinn,
Ámde egyszer becsukódtok, ím! |
|
 V
Míg éltél, szerettél,
karoltál, öleltél.
testünk összesimult,
hajad arcomra hullt. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
