|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Lehullott egy falevél,
az eső megrozsdásította,
simán leereszkedett,
mint mindennap a Nap,
|
|
 M
Örömmel nyugtázta,hogy kijött jól tette
Bár igen szikrázott a táj körülötte.
Ám szemének mi oly kedves mind meglelte
Makk dió,mogyoró etetőkbe téve. |
|
 M
Csíkot sosem égre húzott,
füves pusztán él a túzok,
megismerni ezer közül,
egész alacsonyan röpül, |
|
 M
S míg egyedül ballagok,
madárfüttyöt hallgatok,
Szép vagy erdő énekem,
érted szól az énekem. |
|
 M
Átutazóban vagyunk itt e földön,
vágyom, hogy a kopár táj ruhát öltsön.
Bontson bimbót, lobbanjon csábos színbe,
méh zsongjon, s zengjen a rigó szelíden. |
|
 M
Köszöntelek, mosolyos tavasz,
ugye, felkeresel még engem,
hisz még annyi sok szépet rejtek
bizakodó, szegény szívemben. |
|
 M
de a körbe-görbe titok,
hitték is és találgatták
bizonytalan keresztapját, |
|
 M
- Mi is a nagy költészet? Szélnek eresztett szó,
amellyel könnyen betakarod azt, amit nem tudsz,
amivel önmagunkat álltatjuk..., mert kényelmes. |
|
 M
Lám, mindenkinek véges,
akármerre is dől a mérleg.
Ezért nem élni vétek:
hamar jő az elenyészet. |
|
 M
Esteledik mire gazda haza ért,rőzsét hozott
ami a kemencébe befér,a jó meleg még elfér.
Asztal körül ül a család,gazda mondja az imát,
Áldás legyen e házra és erre a kics családra. |
|
 M
Vagy mint madár a kalitkában
Tudnék dalolva lenni rab.
S feledni téged, oh szabadság,
Lehetnék én is boldogabb |
|
 M
Nagymamácskánk jár sután,
Botjával kopog.
Mondom néki: Nagymamám,
– Hívd a doktorod! |
|
 M
Ahogy a Hold megvilágítja a fákat,
Nekem úgy kellene felismernem mákat,
Ahogy a Hold megvilágítja a fákat. |
|
 M
Büszke madár, az a fajta,
ki a kincset nagyra tartja,
farka hosszú, díszes-ékes,
beszélni és lopni képes, |
|
 M
Akaratom még birkózik,
Letiporva, ágaskodik,
De már nincsen sok ereje,
Gyorsuló idő, elvitte! |
|
 M
Öné a hálám szívből, igazán,
Mert úgy szeret – hogy maga fel sem fogja! –,
Mert nyugalmas lesz álmom ezután,
És ritkán látjuk egymást alkonyonta, |
|
 M
Megtennék mindent, mit Siker kíván,
Gyerünk! Éltem, már túl a derekán.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. |
|
 M
Ne engedj a csábnak!
Mögötted csattant a zár.
Napjaid még rád várnak,
az éj szelei szállnak: |
|
 M
Nem jobb lenne ismét hinni?
A Bibliát elővenni?
Beinteni a gonosznak?
Jó célt adni e világnak? |
|
 V
Kicsiny ház, falu szélén
Állsz magadban egyedül.
Nincs már lakód,elhagyott,
fájó szíve megszakadt. |
|
 M
Kikelet jő, trillával madárdal ébreszt,
avar alatt új élet fakad, nézzed!
Hóvirág, ó, mi szép, egyszerű kis virág,
föld fagya felenged, színeket ölt a világ. |
|
 M
Mindketten sétálunk. Remek a környezet.
Míg el nem fáradunk, tettünk egy mérföldet.
Pont annyi kell nekem, így meg lett a távom,
amit elvár tőlem a háziorvosom. |
|
 M
Életem foglya
Vagyok, idő besegít.
Mutató halad. |
|
 M
Gyakran nem a tavasz, de a tél hírnöke,
Midön megfesti az ősz hervasztó dere
A mező bokrait, a fák leveleit,
Miket egy kis szellő majd letép, szerte hint. – |
|
 V
Reggeli kávém kortyolgatom,
közben Rólad gondolkodom!
Mi szépet adhatnék én Neked
ami egyedül csak is Tiéd lehet |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
