|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Ahogy fogynak napjaim,ahogy
fogynak a vágyak,egyre
nagyobbak lesznek az árnyak. |
|
 V
Hold fénye cirógatta arcomat,
Ajka számon... szívemben karcolat.
Vágyam éledt megfékezhetetlen,
Súlytalan testem magasba reppent. |
|
 V
Indul a két lány sétálni a térre.
Karon fogják egymást, egymást kacagják.
Vajon mit mondanak egymás örömére?
Közben körülnéznek, hogy most kik látják.
|
|
 M
Csillagtalan, fekete éj,
egyedül sétálsz, félj!
Sűrű bokrokban lapulnak,
gonosz kéjencek támadnak. |
|
 M
Éj ül majd az én szememre,
Egyre jobban alkonyul,
Nem csoda, ha bánatomnak
Pásztortüze ki-kigyúl. |
|
 M
Látni mindenki sír körülöttem,
Gondolván,még is csak valami jót
tehettem ebben az életben. |
|
 M
Valaki mégis felkelti a fényt,
hogy megtörje a szívében, a megdermedő éjt.... |
|
 M
Érzem én belül, hogy jó nagy történés lesz itt még!
Persze, fölöttébb bízok, hogy nem szakad rám az ég,
De lehet, hogy egy napon meghalok? Maradnék még… |
|
 M
Temetésre szól a harang,
sír a bánat, késői hang.
Miért halt meg?Nem volt beteg...
Ki érti ezt? |
|
 M
Minden kín és vágy mi végre,
Ha a sürgés nyűg nekem?
Édes béke,
Jöjj, ó, jöjj, töltsd kebelem! |
|
 M
Ígértek szívet, szívemért cserébe,
az enyém a porba, övé az égbe,
rajtam kacagnak a hamis felhők,
hisz gyermek maradtam, ki várja, hogy felnő.
|
|
 M
Fák kínálták őszök gyümölcsét,
mogyorót, szilvát, piros csipkét.
Csokorba fontam tarka rétem,
már bennük őrződik emlékem. |
|
 M
Kiragadva múltam egy szegletét
testem átjárja ifjonti remegés,
s megfejtve az idő kerekét
meglátogat olykor egy emlékkép. |
|
 M
Nos, készíts egy tervet!
Ha csak egy nagy fény is!
S akkor készíts még egy tervet
az sem megy, ha szép is. |
|
 M
Az esthajnalcsillag már előkerült ébredő, vak csendbe,
Én a sötétüléskor, elkerülök a vak végtelenbe…
A csend sugározza reám a fényét, vakon... a lelkembe… |
|
 M
Mikor ördög leszállt a szent földre,
S csak néztek rá dermedten az angyalok,
De ő csak mosolygott, majd röhögve;
"Mit féltek, hisz én vagyok". |
|
 M
Éjfél felé, magához ölelte gyermekét
Hogyan jöttem, sokszor mesélték nekem
De azt nem tudtam meg sosem,
Vajon vártak, örültek e, hogy megszülettem |
|
 M
Költő voltam, de a halál elválaszt,
Ma kelünk, holnap már nem alszunk,
Megtudjátok a választ:
Csak alkotni akartunk.... |
|
 M
Ki tannyája ez a nyárfás,
nem hallatszik a kurjantás, |
|
 M
Bűbájos boszorkány
megrontott egy fiatal lányt.
irigy lett a szépségére,
átkot küldött szerelmére. |
|
 M
Mint a madarat,
Zárkába tart a magány.
Láncaim még nehezek. |
|
 M
Ott a csúcsok felett
csend áll,
fák lombja remeg
érzed már |
|
 M
Mikor megismertelek ragyogó
szemeid elnyerték tetszésemet
lázas vágyódás fogott el érted. |
|
 M
Istenként játszva kertemben,
Áldott kis lombok közt,
Álmok és vágyak nélkül szívemben,
Harag és gyűlölet tört. |
|
 M
ragyog a Nap, és érzem én;
valódivá lett életem,
s látóvá vált a vak remény. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
