|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy.
Az utolsó nyári napfény, megbocsátón lődörög,
De, azt is csak, a felhők fölött, ott tán' nem mennydörög. |
|
 H
Szülinapom volt,
Reméltem Napsugarat.
Jeges eső hullt.
|
|
 Gy.
Látók mondták, hogy elátkozás alatt állok,
Valami rettentőt követtem el, fog átok!
Eme büntetésem hetedíziglen érvényes,
Céltalan, minek a sírás, élet így-úgy véges. |
|
 Gy.
Csemetéből nagy fa lett már
Eltelt közben jó néhány nyár
Ringatózott déli szélben
Fürdőzött a nap fényében |
|
 Gy.
Sötétben az ember álmodik legszebbet,
Valóra váltani csak fényes nappal lehet.
Jönnek feléd, rohamoznak rendben,
S te csak ámulsz, megvalósul reggel. |
|
 V
Mellei között
álmok feküdtek,
rajta kígyó matatott,
|
|
 V
Egy álommal születtem ami
Végig kísért az életemben,
Ami csak álom maradt,
megvalósulatlan gondolat. |
|
 V
Leesett egy levél a diófáról.
Üzenet, hogy elmúlt a nyár.
Itt az ősz, így üzent az elmúlt nyárról,
szél és eső a téma, nem a napsugár.
|
|
 V
A gondolkodó emberek
lehetnek hívők vagy hitetlenek.
A hit jellege sokfajta:
vallásos vagy fétisiszta. |
|
 V
Feltámadásom benned nem hamis,
Mert lázasan ver szívem mindig érted,
Míg újra látjuk egymást, addig is
Az Isten óvjon minden úton téged!” |
|
 H
Nagy gőzfelhőkkel
Vontat a masiniszta.
Kicsi gőzmozdony. |
|
 H
Ez már, egy csendes boldogság
lehunyt pilláidon, fény szűrődik át
Érzem, hogy Te is érzed, itt vagyok
ha akarod, örökre Veled maradok
|
|
 H
A már halállal küzködő beteg,
Midőn mindenki tudja: itt a vég,
Föleszmél néha egy időre még,
Már elfeledve, hogy mit szenvedett.
|
|
 H
Egy üstökös az égen,
Pillanat hevében,
Elsuhan |
|
 V
A múltból őrzött régi levelek,
csendes napon olvasom,
kezembe tartom homlokom
levélből a beszélőt hallgatom. |
|
 V
Írjak egy verset s lelkem törjem össze?
Vagy adjam a világnak, s ő utána körbe,
|
|
 M
Csak azért törtem be én,
hogy virág legyen a sírhelyén.”
A temetőbe délután
virágot vitt a kapitány. |
|
 M
Fény,
játék-
Napkelte.
Színkavalkád, |
|
 M
Akinek nincsen szerencséje
Annak csak pech a kísérője,
Annak biz' nincsen semmi joga.
Volt neki sas kitépte foga. |
|
 M
Engedd, a fény s az illat majd
Tavasszal körbelengjen,
És hagyd a bájos fecskerajt,
Hogy vándorútra keljen. |
|
 M
káromkodott... egész éjjel mulatott,
a nő titokban így gondolkodott:
Be szép ez az undok, Istenem!
ezt adtad bizony énnekem! |
|
 M
egyébként is így jobban hangzik
lehet hogy nem is én voltam
de lehettem volna
nincs kitől megkérdezni |
|
 M
Ha könnyben úszik két szemed,
Ne fordulj el sosem!
Hozzád öröm vitt engemet,
S e könny úgy fáj nekem. |
|
 M
Ágaid között, megbújó csoda,
fűszálból szőttes, tollpárna puha.
Levéltakaró, árnyat adó lak,
mint selyemlepel, simul távol tart. |
|
 M
Ha még is így van, rettegek,
De van egy hírem ennek a világnak,
Míg vannak istenek, ránk vadásznak,
De nem kell féljetek. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 26. szombat,
Jusztina napja van.
Holnap Adalbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
