|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Z
Amikor ránk tör az álmodó hajnal, nevetve
még magunra húzzuk a meleg takarót.
Pillanatok múlva ébreszt az óra csörögve,
Már itt a hétfõ! Ilyedten kapkodunk.
|
|
 H
az idilli helyzet
egyszer csak rádöbbentett:
ez a nap õt ünnepli,
hároméves lett...
|
|
 H
Egy reggelen veszekednek a verebek
Hogy megjött az õsz, és mit tegyenek.
Délutánra mogorván szitálni kezdett az esõ
Õk összehúzódva várják hátha még nem õ. |
|
 H
A szép júliusba derékig állt a nyár
mikor az alkony fekete ágyat vetett,
az ég alján apró felleget fektetett,
s lenn tücsök muzsikán bóbiskolt a határ. |
|
 H
Egy szürke téli hajnalon,
Lámpát gyújtottam a falon.
A szemem bántotta a fény,
Elég lesz, ha egy gyertya ég. |
|
 H
Ha éreztem, hogy fagy, hideg
szorította szívemet,
hozzád bújtam - beléd bújtam...
Tõled kaptam meleget! |
|
 H
Jutalom volt, mint zsenge gyermekkorok,
lassan csillapodnak az emléknyomok
|
|
 H
Igyekszem magamról lerázni a szennyet,
és megmenteni azt, amit még lehet.
És néha boldog vagyok,
hogy ritkán sikerül az, amit akarok.
|
|
 H
-Ha még egyszer arra tévedsz,
La-Fontaine-nek üzenem:
Tévedett a meséjében,
írjon újat énnekem! |
|
 H
Hol az ördög, hol az angyal
Szájad fogom be egy csókkal.
Benned, bennem ott az angyal
Most az ördög játszik azzal.
|
|
csillaggá csókoltam fényedet:
emlék vagy, vigasztalás.
V |
|
A felhõk közt járunk kelünk,
Álmodozunk és továbblépünk,
C |
|
engedj elmennem, te búzakék szemû lány,
meglátod, mindenkinek így lesz jobb talán.
C |
|
Megsárgult falevél hullott a földre,
nyárfa tövét borítva zizeg a lélek.
C |
|
Magyar vagyok:
Népem maradéka,
C |
|
 H
hol két levegõvétel
között ezer év eltel
ott vesztegel az idõ
|
|
 H
Engedj el kérlek,
ne szoríts így magadhoz.
Nem én vagyok kire vártál,
nem én vagyok sorsod.. |
|
 H
De egyszer csak a táska mélye elsötétül lassan,
Fedelén a zár alattomosan kattan,
Elviszik, címkézik, osztályozzák, elpakolják, |
|
 H
Együtt táncolunk a Földön,
Együtt repülünk örökkön.
A Föld szívébe leszállunk,
Szerelmünket megtaláljuk.
|
|
 H
Szerelmünk lehet végtelen,
Mert bennünk minden véletlen.
Míg szeretsz tied életem,
Mert úgy érzem, hogy ez jó nekem.
|
|
Nézd, rád terítem érzéseim könnyû fátyolát.
C |
|
 H
Kezét erõs bilincs köti,
Kitörni nincsen alkalom.
Porig alázva állok itt,
Lelkemben mély fájdalom.
|
|
 H
Hallom az élet reccsenését,
hallom miként a csõ a csomóba hull,
de hallom a kínt ahogy sír a kóró,
mikor a éles szerszám belevág, mint végrehajtó. |
|
 H
Szabad-e föld alatt verset írni?
Jár-e a metró itt éjszaka?
Nem szoktam még meg a kétszer fél métert.
Járhatok egy kicsit még haza?
|
|
 H
Mikor itt jártam e Földön
egymásba feszültek eszmék, ideák,
egyének álltak egy-egy magányos tönkön
vad lombos erdõk közt az egyre tágabb világ.
|
|
|
|
Ma 2026. október 23. péntek,
Köztárs. napja, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
