|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 I
Könnybogár kavirnyál szeplõim között, |
|
 I
Szemjáték ingere
Mivel másiknak üzenne, |
|
 Z
Elszököm én a világból
Túl tavon, hegyen,
Az égbe föl, s a földbe le,
|
|
 Z
Csak nyújtsd felém a kezedet,
egyetlen lépést tégy felém,
Csak érintsd meg a lelkemet
a szívem úgyis a tiéd! |
|
 Z
Napsugár-szín hajaddal
Párnánkban, párnánkban,
Csendes álomba merülnék
Annak illatában, illatában...
|
|
 Z
érzések hada gyülemlik bennem.
számolatlan órák harca szorítja szívem,
lépések zaja torzítja lelkem,
megannyi tett s mondat bontja testem. |
|
 Z
Mosolygok, mert adtál nekem valamit,
Amit sosem vehet el senki,
A boldogság emlékeit.
|
|
 Z
Te vagy a kék ég királynõje,
A lelkemnek az igazgyöngye.
Csillog, villog szemed,
Ami most reám nevet. |
|
 Z
Aludj kicsinyke madár,
Messze még a képzelet,
Aludj, aludj törékeny társ,
Vigyázok rád,
Míg el nem ragad végzeted |
|
 Z
Mondtam, hogy majd ráébredsz,
S kicsit most keseredett lehetsz...
|
|
 H
Megint egyszer betévedt...
Egy árus, kinek pénze sok volt.
Gyermeket vásárolt, kit az anyja még hordott. |
|
Felnézve, fáradtan bámulnék ki
a rohanó vonat ablakán,
s egy idõ múlva rájövök,
nincs mit nézzek az éjszakán...
|
|
 H
Csókodért cserébe csókot adtam,
Kristálysugara vagy magasztos égnek,
Szerelmet súg a szél éjbe sodrottan,
Balzsamként hull, lelkünkbõl éled.
|
|
_018.jpg) T
Zöldeskék potrohú döglégy,
A szobánkba berepült.
Mint a villám úgy cikázik,
Ez biztosan megkergült. |
|
 H
Amíg lélegezni tudok,
Amíg száraz úton futok,
Míg esõ mossa minden léptem,
Addig van értelme élnem.
|
|
 H
Polihisztornak is mondhatnálak,
Asztalos, kõmûves nagyapámnak.
És hogy a kerted mindig oly szép volt,
Lelked mindig a terményben bentvolt.
|
|
 H
Ketrecben csapong
vonyító, vak képzelet
árván kuporog. |
|
 H
Rád gondolok
Mikor horizonton ring a távol
S a Nap lenyugszik a látóhatáron.
|
|
Hitetlen a szívem, lelkem
Pedig benned mindent leltem.
Benned van a hitem mégis,
Te vagy nekem örök fétis.
|
|
 H
Könnyeid ma is látom,
S én újra, újra ébredek,
Kimondva a legszebb szót,
Én újra, meg újra létezek!
|
|
Elhamvadt szívem parázs-tüze már,
S míg az idõ a pillanatba fagyott;
- Megdermedt az elsõ napsugár,
|
|
 Z
Virágok közt sétálgatok,
nyugalom van lelkemben,
kizárom a külvilágot,
nem engedek senkit be
|
|
 Z
Hogy hiányzom, azt letagadod.
De szemed le mindhiába hunyod,
A fájdalmad rajta átragyog.
|
|
 Z
most szoríts nagyon
s ne engedj el,
bátoríts,hogy van még ember a földön
ki rám gondol szerelemmel...
|
|
 Z
e pompás táj kulcsa Phaelon, a szelíd Múzsák hegye,
libbenõ fátylúaké, szívük bõkezû és kegyes;
az ifjú pásztorok ajkára õk csalnak bókokat,
ha égõ pírban esengve lefeslik az alkonyat,
|
|
|
|
Ma 2026. október 23. péntek,
Köztárs. napja, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
