|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Sosem felejtem ei őtet,kiváló
tehetsége billentyűkhöz fűződtek
szive vágyódó bizonytalanságba
szeretet mindenkit a világban. |
|
 H
A nagy Ramszesz korában
az ősi, antik Egyiptomban.
A luxori palotában
a fáraó lányával |
|
 H
Kacormacska,
minden macskák legnagyobb királya
parancsait elnyávogta
cirmos országába. |
|
 H
A mirtus hervad s hervad a babér,
Hűség', dicsőség, minden véget ér!
S a szerelem ? Alig hogy alkonyul,
Immár a rózsa bájos szirma hull, |
|
 H
Már őszül, vénülve a nyár és bűbáj vakítja a napot…
Mi is őszülőnk… lassan elő kell venni régi kalpagot…
Nyár is őszül és a saját apályát építi,
Apálya mocskába, szinte magát beleveti…
|
|
 M
Kicsit félek is,de büszke is vagyok
Hogy szívemből,csak Neked írhatok
Olyat írnék,hogy mosoly érje szívedet
Mikor most egyedül, csak Neked üzenek |
|
 M
„Édes lányom, mi a bajod?
Fáj a szived, mért tagadod?
Farsang óta, a tél óta
Arczod mintha sáppadt volna. |
|
 M
Az élet, igen bogaras nékünk,
Így biz' van… ki folyton dumál nékünk…
Nem csak csendesen folydogál létünk. |
|
 M
Aranyhajú királykisasszony
Azt álmodta: immár menyasszony;
Kiért titkon oly rég epedett,
Szerenádos dalnok neje lett. |
|
 M
A tiszta égbolt,
Végtelen napfény-tenger.
Felhőzet nincsen. |
|
 M
A sötét bányalyukakból
e rossz világnak
bűzös, piszkos odúikból
mind ilyen priccsekre másznak |
|
 M
Rengeteg felesleges kacatom
belepi a lakásom.
Évek során gyűjtött "kincsek",
ajándékok és emlékek. |
|
 M
Sűvít a szél az ősi ugaron,
Felkavar ezeréves hantokat.
Rég feledett fájó gondolatokat.
Emésztenek rég múlt doldokat. |
|
 M
Jó csillagunk reánk tekintett
És összehozta lépteinket;
Virágot szórt az útra széjjel,
Csábítgatott sok szép reménynyel — |
|
 M
Régóta mond a Néva verseket.
Gogolt idézi, lapjait a Nyevszkij. |
|
 M
És én csak írok írok szüntelen
szívünkbe költözik, a szerelem
Drága Múzsám, hát itt vagyok
csókold meg újra homlokom |
|
 M
Szépséged bújik,
Szépséged szemedben él.
Most már nem is fáj. |
|
 M
Kitaposott, kanyargós ösvény a nyári réten,
vadvirágok, vérvörös pipacsmező tengerében.
Utam haza, a kis falumba, patak mellett haladt,
zafirkék égbolt, akácfák hűst adó lombja alatt. |
|
 M
A sötétben is erőt ad a kis csonk, lángra gyúl,
És bennem így sok romantikus gondolat kigyúl.
Aztán, ha a láng a már piciny testébe belemar,
Akkor vége, az aprócska tűz el is alszik, hamar. |
|
 M
Rossz ember a gazdám,
Soh'se hagy magamra.
Pedig milyen édes
Lenne megpihenni |
|
 M
Csak egy párnának vágyom felét, annak,
Amelyen arcod nyugszik szelíden,
Miközben gyűrűd, vétlen hullócsillag,
Fénycsíkot rajzol alvó kezeden… |
|
 H
Bűnös lelkem elrabolta ördög,
kínok poklából könyörgök,
engedjen kiszabadulni,
szeretnék még megjavulni. |
|
 M
Nedves szárnyakkal jár az esti szél,
Olvasgatom a lapokat.
Hisz némelyik most rólam is beszél,
Csokrot, tövist, borostyánt osztogat. |
|
 M
A szél a mint a fákra támad,
Lombozatjuk tompán suhog.
E zajjá változik a bánat,
Mit eldalolni nem tudok. |
|
 M
Illatomat...még a rózsafának tüskéi is eresztik...
Mind négy szélben száll.
Átlapozzák örökkön letépett szirmaimat,
Ami mindörökre elveszett...mindig megtalál. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 25. péntek,
Eufrozina napja van.
Holnap Jusztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
