|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Tornyon állok ez időtlen éjjelen,
Csak az eső zúg egyre, féktelen.
Elmossa a határt ég és föld között
A torony bírja még, oly sokat nyögött... |
|
 M
Hogy minden ami most kellett,
Már rég nem volt az enyém.
Csak vigasz jött utánam,
S én csak kullogtam feléd. |
|
 M
Istenem, hányszor kértelek?
Hogy szórjad széjjel összes adottságom.
Szemeimből az öröklét könnyét kiszárítsd
Lelkem gyötrődését kiszakítsd |
|
 M
…homály…
…végtelen sötétség…
…ködfoszlány…
|
|
 M
Éji magányból éretted eljöttem,
halálnak ködét oszlattad köröttem.
Fények ösvénye vagy, sötét éjeken,
jogtalant adod hazárdul énnekem. |
|
 M
Az út tele virágokkal,
Úgy eldobná fátylát: okkal!
Nem gondol a fényes nappal,
Lelke csordultig haraggal. |
|
 M
Kopogtat a február, törné a jeget,
hangos kurjantással űzné a telet,
máglyát rak, s mint szalmabáb tetejére ül,
subába bújt ördög a tavaszért hegedül. |
|
 M
Tele van mindenem, fáradok.................
Sivatagi
kútként
lassan:
Száradok! |
|
 M
Most még itt vagyok, itt vagyok,
Reád mosolygok, s fogom kezedet,
S mint egy hűséges angyal, az éjben,
Foglalom, a mennyek felé, helyedet! |
|
 M
Kitölti az egészet anélkül, hogy örökké válna,
Mindennek értelme, mozgatója az Isten álma… |
|
 M
Régen vártalak, bánatom mély tava árad,
Fél a lélek a végtelen, fénytelen éjben,
Oszd meg hát velem bársonyos, langymeleg ágyad,
Olvad jégtakaróm heves vágy melegében. |
|
 M
Magasra nyúlnak a szomorú fák,
magasról nézik az ódon sírkerteket.
Végtelen hosszan a keresztes parcellák,
és sajgó szívű, megtört emberek. |
|
 M
A Végítélet Harsonája:
-Légy erős!A kínpad állja...
A máglya tüze: |
|
 M
Márciusba
veszett
az ifjúság
lázálma. |
|
 M
ki akar itt költő lenni
kezében toll
s szívében ékszer |
|
 M
Szép az őszinte szó, még akkor is, ha bántó,
Az őszinte szó soha nem megalázó!
Én szeretlek téged, de hiába,
Részedről nincs a tűznek lángja! |
|
 M
Van egy lovam.
gyönyörű kanca Ő,
Lónyelven lány,
vagy jobban mondva nő. |
|
 M
Hóból kandikáló fehér csengő
Ó milyen kedves, milyen esendő
Várja már, akárcsak én a tavaszt
Irigy miatta a száraz haraszt |
|
 M
Nézem a lombtalan fákat
Ahogy nyújtóznak az ágak.
Róluk rügyek kiabálnak,
A tavaszi napsugárnak. |
|
 M
Látlak.
Az ablakomból nézlek
Melynek sarkában egy pókháló...
Rezgését, mozgásod élteti. |
|
 M
Március tizenöt. Öltözzél pirosba!
Ezen napon egykoron,
Lett a „Talpra magyar” az ifjak himnusza.
|
|
 M
Három éves kicsi leány,
Azt mondja az apjának,
Sugdossál már a fülembe,
Ugyanúgy, mint anyának. |
|
 M
Álmom selymes pázsitján
lépkedve találtam rád,
hangtalanul lopózva
kéklő csillagködön át. |
|
 M
- Árnyék lennék, - hűs árnyék s éjjel hozzád osonnék. Ablakodon benéznék gyönyörködni álmaidon, majd átbújni ajtód kulcslyukán s takaród alá merészkedni, forró testedhez bújni, hogy hűs testem veled hevüljön! |
|
 M
Kezed mozdul hangod roggyan,
mily fájdalom ül a tollban,
papír zörren, toll megindul,
Nem fékezed, bánat kondul, |
|
|
|
Ma 2026. október 22. csütörtök,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
