|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 H
Az országbusz már kaptat és köhög,
Csalános síkok, köves rossz mezők,
Meg kihajigált függönyfelezők
Előtt lassacskán felfelé zörög.
|
|
 H
Fülemüle ül az ágon
|
|
 M
Amerika keleti partjának felhőkarcolókkal
teli városa, hol valóra válik az amerikai csoda.
Giovanni da Verrazzano az első európai,
aki erre a helyre 1524-ben először lábát beteszi,
|
|
 H
Ha mély árnyak öveznek minket
És az emberek csak rosszat hisznek
Akkor mély csodálattal tekintek optimistákra
A mai világ bástyáira
|
|
 H
Látod kedves, most megint süt a nap,
a viharok tépte sebek lassan beforrnak.
Gyógyír rajta bársonyölelésed,
s mi fényt von köré, csengő nevetésed.
|
|
 H
A csemegepultnál csak néhány ember állt,
És mindenki, szép csendben a sorára várt.
A várakozást, én is untam már nagyon,
S megakadt a szemem, egy öregasszonyon.
|
|
 H
Szabadságot adtál egykoron,
Mélységek, szeretett hajnala,
S most úgy tekintesz én reám,
Mintha lennék, az éjnek angyala.
|
|
 H
Bejártam az élet zegzugát.....
Poklomnak kénköves bugyrát...
Életem tekergős útján állok...
Csimpaszkodnak, csüngnek rajtam sakálok!
|
|
 M
Ez a tél most elszomorít engem.
Olyan, mintha végleg megtelepedne.
Hisz` befagytak a tavak, madár sem dalol,
csak a szél fütyül dallamot az eresz alól. |
|
 M
Egyszer így szólt hangja hozzám:
"Fiam tekints most szívedbe
- kincsed elrejtve vár."
|
|
 M
A vén, szomorú fűzfa,
mint bús, kis árva leány,
könnyezve áll
egy szelíd tó partján. |
|
 H
Vánszorog a Nap az ég közepére
Szokott útját most nehezen járja
Vágyakozva néz egy nagy kékségbe
A Balaton hűs habjába vágyna
|
|
 H
Mikor egy nap magadhoz vetted Őt,
Nem hitted, hogy mennyire megszeretheted.
Nagy igéző tekintettel nézett Rád,
Már érezted, hogy Ő a leghűségesebb barát.
|
|
 H
A másikról való ismeret,
Ismét TE adtad az ihletet,
Honnan tudod, hogy ismersz valakit?
|
|
 H
Mint egykoron vidáman ragyogó csillag,
Mi hófehér fényét elvesztette,
Vagy a játékosan lubickoló kis hal,
Miután folyója kivetette,
|
|
 H
A barom éter,
ha ezt jól meg értettem,
bárány az égen.
|
|
 H
Leng a pázsit enyhe selyme,
Lágyan érint, csak cirógat,
Mintha huncut ujjad lenne,
Felém álmot röpít rólad.
|
|
 H
Régen-holt szőke leány emléke
kapaszkodik a tört kerítésbe.
A lécek közt halvány dallam suhan,
mint elhaló, fájó zongora-futam. |
|
 H
Szárnyal az éj,halk hullám suhan
A szél süvít ,keskeny utakon.
Szentendre festők városa,
Hol van a a művész és a nyugalom?
|
|
 M
A világból egy kicsi szeglet,
nyugalmat adó jóságsziget,
ahol nem ellenség a barát,
a szomszéd őszintén ölel át. |
|
 H
Köszönöm Istenem,
Erőt adtál nekem,
Ki tudtam tartani,
Talpon maradni. |
|
 H
Egy vak mozdulatlanul űl a lépcsőn
Nem figyeli, hogy ki megy és ki jön,
Úgy tünik állmodik...
|
|
 H
Szíjat
hasító,
vérző
érzések |
|
 H
Kiben ért elme nincs,
Annak értelme nincs.
Akiben van a kincs
Mindig arra tekints.
|
|
 H
Virágszirmokon |
|
|
|
Ma 2026. október 22. csütörtök,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
