|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 M
Érdes a kéz, szél fújta ki,
mégis puhán (hat) valakinek.
Mesét mond a jó anya,
szép jövőt ígér az ének. |
|
 M
Beesteledik, a sötét felhők mindent eltakarnak.
Viharos szél borzolja a büszke, sudár fákat.
A házakban Edison körtéi hirtelen kialszanak,
S a petróleumlámpák lángra lobbannak. |
|
 M
Már pöfékel a hegy csúcsa,
És hamarosan elönt a láva.
Menekülni már nem lehet
Az emberek mind oda vesztek. |
|
 M
És most mit tehetsz,
Felebarátodért és Magadért?
Imád, immár semmit sem ér!
De hová is szólna, kinek a fohász? |
|
 M
Mikor még szín volt bennem minden érzék,
a kert volt bölcsője óhajomnak,
ösvényeimet virágok kísérték,
bennem más távolságok honoltak |
|
 M
A hegy haján
Maradt,
Öreg, fáradt
Fáknak lombja, |
|
 H
Szeretem az ezüstfényű éjszakát,
A holdat, amint ballag az égen át. |
|
 M
Lassú szám volt a legszebb és leglassúbb
Oda lépett hozzám és megcsókolt
Szorosan magához ölelt és elsodort minket a tömeg
Úgy éreztem nem ér véget ez a tánc |
|
 M
Földreformja nem elégíti ki a parasztságot,
Bár létrehoznak sok életképtelen kisbirtokot.
Az uradalmi rendszer érintetlen maradt,
A gazdaság és politika vezetése ugyanaz. |
|
 M
Zöld szíved most fogva tart.
Rád írtam én a (magyart.*)
Elhagyni már nem tudlak,
mert a tanár megbuktat.
|
|
 M
Hallgatom a zuhogó esőt, hogyan csobog le az ereszcsatornán
Mintha csak lennék itthon, s mindenki más keresné otthonát
Haragszom vagy félek, én azt nem tudom
Minden gondolatom parlagon |
|
 M
Lehetett volna...
Lehetett volna szerelem is ,
nem
megcsonkított életvirág. |
|
 M
Ősi fájdalom gerjedez testemben
Mint a sav, mely lassú kínnal éget
Kavicsszilánkjaim úgy gurulnak széjjel.
|
|
 M
Ahogy ment remegve zengett
a sínek dala: ne... fe... ledj,
s zöld fényjelével felderengett
a szemafor utam felett, |
|
 M
Emberek álltak a téren,
nézték a fényárban úszó térplasztikát.
Nem tudták mi az, de csodálták. |
|
 M
Ha rendetlenség van asztalomon,
Rend van lökött fejemben.
Mindig tudom, mi hol van.
Folytatom, ahol abbahagytam. |
|
 M
Elszalasztott szerelem, bántó ridegség,
arcomon forró könnyek.
Elrontottam, oh én, fájó szívű balga,
elengedtem az életem. |
|
 M
Rózsakert-álom
gyermekkorom-rejtő
virágszirom-ágyon
lengő lepkeszárnyon |
|
 M
Ma még talán,
elhinthetem közétek,
porladó létem
gyommagvait, |
|
 M
Nézem a Napot
Ahogy ő engem,
Én lentről adom
Neki a lelkem. |
|
 M
Fergeteges műsor!
És a függöny bezárt.
Új előadásra
A nép hiába várt. |
|
 M
Most már tudom, ha meglátom az arcod
Örökké szeretlek, mint arcomon a karcok
Örök az érzés, buzgón nézek föl rád
Nincs határ, nincsen magas korlát |
|
 M
S ez miért is éri meg nekem?
Mert te vagy az én szerelmem
S mondtad, hogy hiányzom neked
S mondtad, hogy egyszer én leszek a szerelmed |
|
 M
Most ez így jó nekem
Végre itt vagy… végre velem.
Olyan jó, hogy érezhetem illatod
És magadhoz ölel a két karod. |
|
 M
Kevés rá a szó,
mégis vállalom a verset,
mely tán szívedig ér. |
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
