|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 A
Most nagy hőség uralkodik,
Hat hete már nem esett,
Rétünkön a tó feneke,
Száraz és repedezett. |
|
 A
Alkony közeledett, iszapos Balaton
partjára az árnya nyújtózott ki lassan,
száraz, messzi fákról, mint égi toronyból
harang-madaraknak zokogása harsant.
|
|
 A
Álltam , támaszkodtam az árbocra
Néztem a habokat hazámra gondolva
"Isten veled!", elfogott a vágy
Hajóm sebesen siklott tovább |
|
 A
Már megint pecsételtek.
Én vagyok Pecsét Elek.
Erre a névre kereszteltek.
Ezen mindenhol nevetnek. |
|
 M
dobbant; ugrik
magasat is , távolt is
amit ... az-nap kell |
|
 M
a csillagom fenn
a csillagom égjen
ragyogjon fölöttem!
|
|
 H
Lassan virrad a ködös hajnalon,
Még érzem a szerelmed éjjelét,
Lassan jöttek a napsugarak,
Szomorúság a szívemben,fénylik így a nap
|
|
 H
Az első beszélgetés, mit nem felejtek
Az első bosszúság mit te okoztál nekem,
Nem hittem volna, hogy lesz fiú kit ennyire szeretek,
Nem hiszem, hogy egyszer is elengedem a kezedet.
|
|
Az éjszaka csöndjében te jöttél felém
Átöleltél engem, elérhetőnek tűnik a remény
Mosolyod rabja lettem, te vagy nekem a mindenem
Tudom, érzem, neked is sokat jelentek! |
|
 H
Aranylóan megcsillan,
a könny az arcomon.
Hiába tagadnám,
épp miattad sírok.
|
|
 H
Forró nyárban felüdülés,
Korán reggel harmatlesés.
Kel a Nap, mint csillag ragyog,
Vízcsepp mondja harmat, vagyok.
|
|
 M
és mégis...
itt, nálad: a csókodban akarom
fellelni mindazt, ami benned még jéglik,
és elmenni ahogy, |
|
 M
Virág vagy Te tépő viharban,
de nincs senki most a parkban
ki vigyázó szemét reád vetné,
vagy kezét óvón föléd tenné. |
|
 M
Épületek idézik,
a török időket,
kicsiny türbe, két dzsámi, egy karcsú minaret. |
|
 M
Kihűlő cseppjében
vonaglik a törzse,
ölelő kelyhedben
megnyugodni tér. |
|
 M
A tegnapokban
megtalálva:
örökre szeretlek. |
|
 M
Szememben ezer fényes pont vibrál,
halántékom zsibbadni kezd némán.
Émelyegve sikolt a fájdalom,
dörömböl a kín a dobhártyámon!
|
|
 M
A melle husi kedvencem,
A combokat is szeretem.
Ha körítés is van hozzá,
Az ám az igazi lakoma. |
|
 M
Mikor nem mondom hogy szeretlek...
Te tudd ,akkor szeretlek jobban.
Illat vagy melyet szavak nélkül érzek
S oly nehéz kimondani...inkább nem beszélek,
A régi cseppek között számolom eskütételünket. |
|
 M
Szeretlek, mint elszalasztott fényt a tegnap,
mert Te vagy kiért reggel felkelek,
Szeretlek, hisz hozzám visszacsaltad
zord padlásomon felejtett hitet. |
|
 H
Kezdődött egy másik élet.
Felelőssé lettem érted.
Nem halhatok már kedvemre:
Értünk erősnek kell lennem! |
|
Felébredtem, hozzád írom versemet
Bárcsak ne lennél olyan távol tőlem!
Egy éve történt lassan a találkozás
Hozzád repít a képzelet jó ideje már! |
|
 H
Úgy sír a szél az őszi éjszakákon,
úgy fáj, hogy nyár, mi ismét búcsút int,
de egyszer tán majd vége lesz a télnek,
és új tavaszra ébredünk megint. |
|
 H
Most is érzem csókod ízét,
Amivel elbúcsúztál,
Ám felhívom figyelmedet,
Hogy hűséget fogadtál.
|
|
 M
Megszáradt....barnásan szunnyad az ajtó héja...
Egy lábnyom a küszöbön a bejárást sugallja...
Laposan terül...kerülj beljebb megfáradt vándor..
Bent...a falakról integetnek a megfestett víziók... |
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
