|
 Vendég: 21
Tag: KiberFeri
Regisztráltak: 2,228
|
|
_400x365t0_ic.jpg) M
Ver a szívem.
Lüktet, dobog, hogy éljek.
Ver a szívem,
De közel már a vég. |
|
 H
Átlátatlan hallatlan
Általános idea
Időtlen
Szélelemzés felhőszórás
|
|
Elküldetés szétolvad
Feldobom elfonnyad
Tömör forduló látószög
Nem szabadulok
|
|
 H
Amikor először karjába vett anyám1945 telén,
Akkor még nem tudtam, mivégre születtem én.
Háború dúlt, a jobb életre nem volt sok remény,
Örültünk, ha néha volt, az asztalunkon kenyér. |
|
 M
Látom, hogy sírsz, látom bánatod,
De értsd meg, a múltat nem bánhatod. |
|
 Sz
Hajnal köszön ablakomba,
ködbe foszlik a tegnap,
még vérzik a seb, még sajog,
és az idő sem gyógyít. |
|
 Sz
Tépett felhőt kerget, űz a hideg szél,
fagyos ostorával pattog az öreg tél,
s ahol hangja csattanva földet ér,
mindent fehérre ken a hó s a dér. |
|
 Gy
Hátha jön a Télapó,
Hoz nekem minden jót. |
|
 Gy
Hogy itt vagy, hogy itt vagyunk és várom
Hogy melletted érjen a vég. |
|
 Gy
Teremtő uralmak,
Pusztító vágyfokozás,
Pendülő birodalmak
S szürreális távolodás.
|
|
 H
Mikor kósza felhőket űz a szél az égen,
tarka pillangók játszanak a légben,
virág s gyümölcs illatát hordozzák a szellők,
|
|
 H
A Napot nézem. Korongját az égen,
lyukas felhő borús tükröt von elé lomhán,
s csak nyújtogatja csápjait ledéren,
körötte minden láthatatlanul botorkál.
|
|
 H
Csak ülök, és várok némán
Rád várok szüntelen.
De nem bánom, hogy így van ez.
|
|
 Sz
… - Vaj', hová tűnt régi bájad, te sokat halt
Kikelet, s nyarad pírja; szende, - ártatlan
Kisgyermek… |
|
 Sz
Átsodor méla varázslat
szent magányodon.
És a behódolt alázat
a sarokba nyom. |
|
 M
Gyönyörűm...
Szemeid oly feketék,
Esténként öledbe hajtom fejem.
|
|
 H
éles parancs mely űzi hajtja
dörgő tűzszilánk a hídra csap |
|
 H
Segítő kezet a villamoson síró asszonynak, egy együttérző mosoly képében. A koldusnak a lámpánál, egy almával. A postásnak egy meleg itallal télvíz idején. |
|
 M
Te, ki szürke ruhában, merev, fáradt lábakkal
lépdelsz az utcán,
Te, ki négy csemetédnek hordtad az étket,nappal,
és éjjel a hátán, |
|
 M
Egyetlen gondolatom most a változás:
Vajon mi ez az új, különös állomás
Az élet sebesen robogó vonatán?
Egyszer majd megértem, talán. |
|
 M
Szégyenlős férfi a boltban,
Végül rászánja magát,
Meg akarja ünnepelni,
Kedvesének névnapját. |
|
 Sz
Magányom mi volt, csendes múlt idő,
-Magamra gondolok, oly régi mondás-,
Rólam sokat tudott, oly rejtező
Szavakat fonott, életem csokrát.
|
|
 M
Mozdulatlan, némán állok,
Talán láthatatlanná is válok,
|
|
 M
Kertásásás közben tavasszal
elveszett arany órám.
|
|
 M
ritkán nevetnek
már- csak
szóval szeretnek
|
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
